Századok – 1991
Közlemények - Kováts Stefan: Az 1849. évi orosz katonai intervenció Magyarországon. A magyar forradalom és szabadságharc az európai nagyhatalmi érdekek középpontjában III–IV/268
AZ 1849. ÉVI OROSZ INTERVENCIÓ 279 nyújthatnak-e a bécsi „forradalmároknak". Sem az osztrákok, sem a magyarok (akik között sok régi császári katona is szolgált) nem akartak „forradalmárnak" feltűnni, és a (vélt) „törvényes talajt" elhagyni, vagyis a forradalom közepén „törvényesdit" játszottak. Mire harmadszori kísérlet után a magyarok Kossuth kétértelmű parancsára a Lajtát átlépték — 14 napot késve ahhoz, hogy valami kis győzelmi esélyük lehessen — Windisch-Grätz herceg már felkészült csapatai megverték, és menekülésre kényszerítették őket. Az osztrák fővezér nem üldözte a menekülő magyarokat, számára fontosabb volt a bécsi forradalom leverése, mert nem akart két tűz közé kerülni egy forradalmi Béccsel a hátában. Azon kívül az udvar is belátta, hogy Jellasich képességeit túlbecsülte, és a magyarok ellen alaposabban kell felkészülnie. Az osztrák késedelem, a menekülő magyarok gyors lába és főleg az új magyar fővezér, az ifjú Görgey Artúr tábornok erélye akadályozták meg, hogy a magyarok ausztriai veresége nem vált katasztrófává, és a magyar forradalom már Bécs falai előtt nem ért szégyenteljes véget. A szervezetlen magyar csapatok Görgey erélyes keze alatt hadsereggé formálódtak, lélegzethez jutottak, és erőt gyűjthettek az „ellenforradalom" várható támadására. Osztrák győzelem Magyarország felett - orosz segítséggel ι A segítségkérés előzményei December 2-án a dinasztia egy szűk körben szervezett államcsínnyel lemondatta I. Ferdinánd császárt, és mint ismeretes, unokaöccsét, Ferencet „Ferenc József* néven ültette a császári trónra. Ferdinánd több okból nem maradhatott a trónon, főleg mert trónesküje ellentétben állt volna a magyar forradalom leverésére szánt intézkedésekkel. Mint korábban István főherceg nádornak, most magának az uralkodónak kellett áldozatot hoznia a dinasztiáért, hogy az új uralkodónak, akit semmi eskü nem köt, helyet adjon. A tróncserét Magyarország, mivel az alkotmányellenes volt, és ehhez az ország hozzájárulását nem adta, érvénytelennek tekintette, és fenntartotta a fikciót, hogy az ország törvényes királya továbbra is V. Ferdinánd, mert őt nyilván úgy kényszerítették a lemondásra.54 A tróncseréről az udvar azonnal értesítette az érdekelt nagyobb államok kormányait.5 5 A dinasztia pedig még aznap három személyes levelet küldött a cárnak; egyet a „lemondott" Ferdinándtól, egyet az új császártól, Ferenc Józseftől és egy harmadikat az anyacsászárnétól, Zsófia főhercegnőtől. Mindhárom levélben emlékeztették a cárt a szokásos udvariassági formákon túlmenő hálálkodás mellett münchengrätzi ígéretére, amelyet I. Ferenc császárnak tett annak idején, hogy neki és szükség esetén utódainak is segítségére fog sietni. Ferenc József külön is hízelgett a cárnak, hangsúlyozva bizalmát az orosz hadsereg „kiváló szellemében", és egyben igyekezett megnyugtatni a bizalmatlanná vált orosz uralkodót az osztrák kormány látszólag liberális politikája felől.56 Zsófia anyacsászárné volt a cárral szemben a legnyíltabb, habár levelében szokásos önbizalmának ellentmondóan könyörgő-síró hangon írt és „komédiázott". Az
