Századok – 1991
Közlemények - Kováts Stefan: Az 1849. évi orosz katonai intervenció Magyarországon. A magyar forradalom és szabadságharc az európai nagyhatalmi érdekek középpontjában III–IV/268
280 STEFAN KOVÁTS „aggódó anya" pontosan tudta, mire van szüksége fiának ahhoz, hogy Magyarországot megtarthassa: a forradalom leveréséhez katonák és bajonettek kellenek. A levelet minden udvariasságot felülmúló szolgai módon írta alá: „Az Ön odaadó szolgálónője, Zsófia, Ausztria főhercegnője". Mindhárom levelet a cár válaszolta meg, és biztosította levélpartnereit, hogy „neki magának is szüksége van egy hatalmas Ausztriára, és annak megsegítése akkor is érdekében állna, ha őt Ausztria uralkodójához semmi különleges barátság nem fűzné, és egyben reméli, hogy (jelen) levelével az anyagi gondokkal küzdő «anyacsászárnét» is megnyugtatja".5 7 A tróncsere után indította meg december 15-én Windisch-Grätz a támadást Magyarország leverésére. Elméletileg két alternatíva állt Magyarország előtt: vagy a feltétel nélküli megadás, vagy a harc elfogadása. Tekintetbe véve Ferenc József és Schwarzenberg miniszterelnök szándékát, akik Magyarország önálló államiságának megszüntetését tervezték, csak egy lehetősége volt az országnak: a harcot el kellett fogadni még akkor is, ha kevés remény kínálkozott a győzelemre. Schwarzenbergnek, noha nem állt szándékában, szükség esetén Oroszország segítségét is igénybe vehette. A kápolnai csata után (1849. febr. 27-28.), — amely magyar felfogás szerint döntetlenül végződött — Windisch-Grätz nagy győzelmi jelentést küldött a „rebellis hordák" megsemmisítéséről Bécsbe.58 Schwarzenberg erre március 4-én kihirdette az ominózus „oktroyált alkotmányt", amellyel nemcsak a Kremsierben tanácskozó osztrák alkotmányozó gyűlést oszlatta fel, hanem egyidejűleg hatályon kívül helyezte Magyarország V. Ferdinánd király által szankcionált „áprilisi alkotmányát" is. Ezzel Magyarország, mint „állam" megszűnt létezni - legalábbis papíron. A híres tavaszi hadjáratban a reorganizált magyar csapatok egyik győzelmet a másik után aratták az osztrákok felett, úgyhogy az ország 1849 április közepéig — kevés kivételtől eltekintve — saját erejéből felszabadult az idegen megszállás alól. Ezek a katonai sikerek elvakították Kossuthot, aki súlyos politikai hibát követett el. Hogy Schwarzenbergnek az „oktroyált alkotmány"-ért ne maradjon „adósa", megszavaztatta a debreceni parlamenttel „Magyarország függetlenségi nyilatkozatát", és keresztülvitte a Habsburg-Lotharingiai ház trónvesztésének kimondását.59 Habár ez az aktus pillanatnyilag megfelelt a nemzet érzésének, mégis súlyos hibának bizonyult. A külföld ugyanis addig tekintette Magyarországot törvényes alapon állónak, mig a dinasztia helyzete érintetlen maradt.6 0 Mind a magyar „Függetlenségi Nyilatkozat"-nak, mind az osztrák „oktroyált alkotmány"-nak volt egy „közös szépséghibája", idegen segítség nélkül egyiket sem lehetett megvalósítani. Ausztria Oroszországot tudhatta maga mögött, Magyarország csak az egyre erőtlenebbé váló európai forradalmak szimpátiáját élvezhette. Windisch-Grätz herceg — ( a „Königsmacher") neki köszönhette Ferenc József, hogy Ausztria császára lett — vereségei után kegyvesztett lett. Ferenc József eddigi hű emberét a főparancsnoki tisztéből minden további nélkül felmentette, és helyette báró Weiden Ferenc táborszernagyot bízta meg a magyarországi hadjárat vezetésével. Weiden azzal érdemelte ki a császár bizalmát, hogy ellentétben Windisch-Grätz-cel, ellene volt az orosz segély igénybevételének.61 Csakhogy rövid idő múlva Weiden sem járt több szerencsével. Kudarcot vallott, és pár nap után neki magának kellett a császárt és a kormányt az orosz segély igénybevételére sürgetnie.
