Századok – 1991

Közlemények - Kováts Stefan: Az 1849. évi orosz katonai intervenció Magyarországon. A magyar forradalom és szabadságharc az európai nagyhatalmi érdekek középpontjában III–IV/268

276 STEFAN KOVÁTS sekhez még az osztrák örökös tartományok érdekében is szólt, és részükre is valódi népképviseletet követelt. A beszédet lefordították németre, és megküldték a bécsi „Jogi-politikai Olvasókörnek", majd 13-án a tüntető bécsieknek egy ott tanuló déltiroli orvostanhallgató nagy lelkesedés mellett felolvasta azt.4

0

A történelemnek ez a része eléggé ismeretes, csak annyit jegyezhetünk meg vele kapcsolatban, hogy a magyar követelések és a bécsi forradalom kitörése között szoros szellemi összefüggés van, hiszen a bécsi forradalmat március 15-én Pesten a magyar forradalom kitörése követte.4

1 Az oroszok Franciaországba irányuló fegyveres beavatkozási tervét a forradalmak kitörése — Bécsben (március 13.), Pesten (március 15.), majd Berlinben (március 18.) — halomra döntötte. A cár tehetetlen dühében egy — már hangvételében is elhibázott — proklamációt bocsájtott ki Európához, amelyet a külföld nyílt fenyegetésnek foghatott fel. Ezért Nesselrode gróf orosz miniszterelnök, hogy a politikai helyzetet mentse, kénytelen volt egy kiegészítő nyilatkozatot közzétenni, miszerint a cárnak nem áll szándékában más államok belügyeibe beavatkozni, csupán Oroszország érdekeit kívánja védelmezni.42

Mindenesetre már március 14-én elrendelte a cár birodalma nyugati határainak katonai megerősítését.4

3 A márciusban meghátrálásra kényszerített bécsi udvar már a kritikus napokban elhatározta, hogy a forradalomra megfelelő pillanatban ellencsapással fog válaszolni. A forradalom által megbuktatott Metternich ideiglenes hivatali utóda, Ficquelmont gróf titokban értesítette a cári udvart, hogy bár Ausztriának a forradalom miatt pillanatnyilag engedményeket kellett tennie, de azokat kellő erőgyűjtés után adott időben vissza is fogja venni. A következő mondattal fejezte be levelét: „A cél ugyanaz marad!"4

4

A cár megnyugtatta az osztrák követet, Thun-Hohenstein Frigyes grófot „... Én megesküdtem neki (I. Ferencnek), hogy Ausztriát sose hagyom el, és Isten a tanúm, hogy ígéretemet a mai napig megtartottam, és a jövőben is meg fogom tartani. Még a halálos ágyán kért engem erre, és ugyanakkor a fiait is rám bízta. "45

Ugyancsak hasonló tartalmú jegyzéket küldött az orosz kormány is Ausztriának.4

6 A magyar kormány számára sejthető volt, hogy a dunai tartományait féltő cár reakciója milyen következményeket hozhat magával a magyarországi fejleményekre. Gróf Batthyány Lajos, az akkor még designált magyar miniszterelnök mindent megtett, hogy Bécset és Szentpétervárt megnyugtassa: Magyarországnak semmi szándéka sincs a dunai hercegségekben forradalmat szítani és a Duna-deltát elfoglalni.4

7

Bécsnek egyáltalán nem állt szándékában, hogy a cárt ilyen értelemben felvilágosítsa. Hogy saját politikai hibáiról, melyek nyilván az uralkodási szisztémában rejlettek, a figyelmet elterelje, és a gyanút Magyarországra irányítsa, pont az ellenkezőjét tette, mint amire Batthyány kérte; a forradalom kitöréséért egyszerűen Magyarországot tette az oroszok előtt felelőssé.4

8 Ausztriában a Ficquelmont-kormány sem tudta sokáig tartani magát, a forradalom második hulláma (1848. máj. 4.) elsöpörte. Ekkor Oroszország is kénytelen volt politikáját Franciaországgal szemben módosítani, és a forradalmak „ördögével" együttműködni. Félt ugyanis, hogy a forradalmaktól megfertőzött Ausztria és Poroszország, mint közvetlen szomszédai a cári birodalomnak, rá nézve nagyobb veszélyt jelenthetnek, mint a távoli Franciaország. Úgy gondolta a cár most már, hogy Fran-