Századok – 1991

Közlemények - Kováts Stefan: Az 1849. évi orosz katonai intervenció Magyarországon. A magyar forradalom és szabadságharc az európai nagyhatalmi érdekek középpontjában III–IV/268

AZ 1849. ÉVI OROSZ INTERVENCIÓ 277 ciaországnak kell egyelőre Oroszország és a két forradalmi állam között az egyensúlyt fenntartani. Franciaország pedig, mivel úgyis belső nehézségekkel küzdött, semlegesen viselkedett, amiért a cár hálából még a magyarországi katonai intervenció előtt diplomáciai elismeréssel honorálta a köztársaságot.4

9 Az orosz kormány részben módosította politikáját Ausztriával szemben is, az új liberális színezetű osztrák kormányt Bécsben semmibe vette, és csak a függetlenül működő „udvari kamarillával" tárgyalt, amelynek élén Zsófia főhercegnő állt.5

0 Mint ismeretes, a bécsi udvar először késleltető taktikával próbálkozott, és csak annak eredménytelensége után s csak félelemből és a tömegek nyomására járult hozzá a magyar reformkövetelésekhez. A magyar forradalom első fázisa vér nélkül folyt le. Magyarország megkapta a kívánt alkotmányt, Ausztriától független minisztériumot és a polgári jogokat biztosító törvényeket. A sietve alkotott 31 alaptörvény megteremtette egy még tökéletesítésre váró .Alkotmány" vázát.51

Részletes, tökéletes törvényhozásra azonban már nem maradt idő. I. Ferdinánd császár, mint V. Ferdinánd magyar király április 11-én Pozsonyban a Habsburg-dinasztia tagjainak jelenlétében aláírásával szentesítette az új magyar törvényeket. Magyarország az ünnepélyes aktusban garanciát látott arra, hogy a Habsburgok Magyarország polgári átalakulását őszintén elismerik. Az általános örömmámorban nem vették észre, vagy nem akarták észrevenni, hogy az udvar a megegyezések mögött már előkészítette az ellentámadást. Az első nyílt jel, ami erre utalt, az volt, hogy a császárhű és erősen magyarellenes császári tisztet, a horvát Jellasich József bárót az új magyar kormány hivatalba lépése előtt sietve Horvátország bánjává nevezték ki.52

Az új bán első ténykedése az volt, hogy a magyar kormánynak felmondta az engedelmességet (de mint a Szent Korona egy országa, a magyar pénzügyminisztériumtól követelte a hadserege eltartásához szükséges ellátmányt, amellyel Magyarországot akarta megtámadni). A bán ugyanis kezdettől fogva készülődött az udvar korábban titkos, majd nyílt támogatásával Magyarország megtámadására. Nem támasztott semmi jogos, vagy jogosnak vélt horvát követelést, amit a magyar kormány a legmesszebbmenőkig el ne ismert volna, hanem az egyre erősödő osztrák reakció megbízásából egyszerűen meg akarta a magyar kormányt dönteni és a bécsi centralizmust helyreállítani. Jellasich kinevezése és működése biztatóan hatott az ország többi nemzetiségére. A magyar liberálisok hajlandók voltak megosztani a vértelen forradalom minden vívmányát nemzetiségre való tekintet nélkül az ország összes lakosságával, de mint a „nemzetállam" védelmezői, nem voltak hajlandók az ország integritását feláldozni (pl. a nemzetiségeknek területi autonómiát adni, ami már akkor gyakorlatilag az ország felosztását jelentette volna). Bécsnek sikerült a nemzetiségeket különféle ígéretekkel megnyerni az ellenforradalom ügyének - anélkül, hogy később beváltotta volna ígéretét. Először fellázadtak a magyarországi szerbek a magyar kormány ellen, akik a szerb fejedelemségből a bécsi kormány hozzájárulásával és segítségével fegyveres támogatást kaptak. Dél-Magyarországon borzalmas polgárháború tört ki, mely mindkét oldalon számtalan áldozatot követelt. (Magyarország csak majdnem egy év után tudta a szerb lázadást leverni.) 1848 őszén pedig kitört a császári tisztek által jól organizált és koordinált román lázadás. Magyarország kereste a békés megoldás lehetőségét mindenkép -pen, és tisztában volt azzal, hogy annak kulcsa Bécsben van, ezért az országgyűlés