Századok – 1991
Közlemények - Kováts Stefan: Az 1849. évi orosz katonai intervenció Magyarországon. A magyar forradalom és szabadságharc az európai nagyhatalmi érdekek középpontjában III–IV/268
AZ 1849. ÉVI OROSZ INTERVENCIÓ 275 helyénvalónak tartjuk, ha abban a magyar forradalom típusát és helyzeti értékét is meghatározzuk. Franciaországban már nem a feudalizmus megszüntetése volt a forradalom célja, hanem az ún. pénzburzsoázia és a monarchikus formákhoz visszatérni igyekvő „polgárkirályság" uralmának letörése. A kontinens többi népei csak 1848 tavaszán érkeztek először el odáig, ahová Franciaországban már 1789-ben eljutott. Más feladat várt a 34 kisebb-nagyobb részállamból, államocskából álló Németország forradalmára. Annak meg kellett szüntetni a területi széttagoltságot, és egy egységes — mindjárt alkotmánnyal rendelkező — nemzeti államot szervezni (Nationalstaat), és még a széttagoltságból és egyesítésből származó gazdasági problémákat is meg kellett oldania. Itália — beszéljünk csak egyelőre Itáliáról, hiszen a szó Metternich felfogása szerint csak „földrajzi fogalmat" jelentett — forradalmának célja a nemzeti egység és a politikai szabadság megteremtése volt. Szociális követeléseket az olasz forradalom még nem tűzött maga elé. Legkomplikáltabb volt a helyzet a Habsburg Birodalomban, habár ott régen megérett az idő a forradalomra. A soknemzetiségű államban a társadalmi és nemzetiségi követelések megoldása állt előtérben. Sajnos a nemzetiségi követelések el-I takarták a társadalmi követelések megoldásának fontosságát, mert képtelenek voltak I az egyes nemzetiségek vezetői a (később megoldandó) nemzeti problémákat a forradalomnak alárendelni. Nem ismerték fel, hogy a forradalomellenes erők nemcsak ι a magyar forradalommal akartak leszámolni, hanem az összes nemzeti forradalmi mozgalmakat is le akarták törni, amint ezt a „neoabszolutizmus" uralma aztán be is bizonyította. Elsőként a szicíliai felkelés (1848. január 2.) még nem okozott a Habsburg Birodalomban láncreakciót. Az általános jelet a forradalomra először a februári párizsi forradalom adta meg.A „polgárkirály"-nak, Lajos Fülöpnek több „ügyetlen" I ténykedése után február 24-én le kellett mondania, és kikiáltották a köztársaságot. Ezzel elindult a lavina. A párizsi forradalom győzelme, bár nem egészen váratlanul jött, villámcsapásként érte az abszolutisztikus hatalmakat. A párizsi forradalom hírére I. Miklós cár azonnal elrendelte a mozgósítást, és hajlandó lett volna Franciaország ellen vonulni. Politikailag még azt is fontos megjegyezni, hogy sógorát, IV. Frigyes Vilmos porosz királyt is felhívta, hogy az „új francia (republikánus) államforma elismerését egységesen meg kell tagadni". Azt javasolta Poroszországnak, hogy azonnal támadja meg Franciaországot, és ezzel kapcsolatban megígérte, hogy három hónapon belül 300 000 fővel Poroszország megsegítésére siet. Szentpétervár, Bécs és Berlin kormányai között sürgős tárgyalások kezdődtek.3 8 Metternich megkísérelte még a liberális Angliát is Franciaország ellen megnyerni, de Anglia külügyminisztere, Palmerston lord elutasította Metternich bizarr elképzeléseit.3 9 Pozsonyban még éppen ülésezett a magyar rendi országgyűlés, amikor Párizsban 1848 februárjában kitört a forradalom. Mind ez ideig úgy látszott, ez az országgyűlés is — melynek „főrendezője" még Metternich volt a háttérből —, mint annyi más előtte, néhány mérsékelt törvény megszavazásával véget ér, és gyakorlatilag marad minden a régiben. Vagyis a „rendi" szerkezet továbbra is érvényben marad. Amikor a párizsi forradalom híre Pozsonyt március 1-én elérte, egycsapásra megváltozott a helyzet. Mint ismeretes, Kossuth Lajos, a magyar liberálisok vezére március 3-án nagy beszédet mondott az alsóház előtt, melyben a magyar követeié-
