Századok – 1991
Közlemények - Kováts Stefan: Az 1849. évi orosz katonai intervenció Magyarországon. A magyar forradalom és szabadságharc az európai nagyhatalmi érdekek középpontjában III–IV/268
272 STEFAN KOVÁTS Metternich sajátságos szerepet játszott. Nemcsak az Államtanácsban ragadta magához a vezetést, hanem a külpolitikában is, amelyben eddig Ferenc császár mellett részben csak a „másodhegedűst" játszhatta. Még a császár halála napján értesítette az orosz udvart, hogy a két udvar közti szoros viszony semmiben sem fog változni. Egyúttal íratott a részben együgyű új császárral és királlyal, Ferdinánddal — osztrák császárként I. Ferdinánd, magyar királyként V. Ferdinánd — egy sajátkezű levelet a cárhoz, amelyben azt kérte, hogy az orosz uralkodó olyan jóindulatúan viselkedjen vele szemben is, mint egykor elhunyt apjával. Metternich is írt még egy külön levelet az orosz kormánynak, amelyben hangsúlyozta, hogy az osztrák politika változatlan marad, és levelét a következőképpen zárta: Mindaddig, míg a három uralkodó szövetsége fennáll, a világ nem veszíti el reményét egy szerencsés rendben! Mivel én semmi olyan gonosz hatalmat nem ismerek, amely ezt a szövetséget széttömi tudná, maguk a poklok kapui sem vehetnek rajta erőt."2 6 A cár biztosította válaszában az új osztrák uralkodót és államkancellárt, hogy amit ő Münchengrätzben ígért, azt teljes mértékben teljesíteni is fogja. Ferdinánd császár trónralépésekor a cár az Oroszországban akkreditált külföldi követek előtt kijelentette: „elhatározott szándéka, hogy a császári Ausztria külső és belső integritását minden rendelkezésére álló eszközzel fenntartsa"27 1835 őszén három ország uralkodója: az új osztrák császár, I. Ferdinánd, a porosz király IV. Frigyes Vilmos és I. Miklós cár Teplitzben találkoztak egy családi ünnepségen. Kíséretükben voltak asszonyaik, családtagjaik és egy sereg főúri vendég. A „családi" összejövetel és ünnepség igazi célja az osztrák trónváltozással állt összefüggésben, az osztrák-porosz-orosz szövetség további fennállását és a münchengrätzi eskü további érvényességét volt hivatva megerősíteni. Az egész ünnepi sereg, de különösen a cár — Metternich minden takargatási művészete ellenére — tapintatos sajnálkozással tapasztalhatta, hogy az új osztrák császár, Ferdinánd „egy szegény lény, testileg és szellemileg gyenge, (csak) a kísértete egy uralkodónak." Nyilvánvaló volt, Ferdinándnál szó sem lehet utódokról. Csak Teplitzben ismerte fel először a cár a Habsburg-dinasztiának Münchengrätzben adott ígéretének valódi horderejét.28 István főherceg és Olga nagyhercegnő tervezett házassága Metternich homályos szerepe Az uralkodók találkozása után Teplitzben a társaság nem széledt szét, hanem átvonult Prágába, ahol tovább folytatták az ünnepségeket. A cár, aki az uralkodótalálkozóra elhozta tizenhárom éves lányát, Olga nagyhercegnőt, az összejövetelt családi célokra is felhasználta. A teplitzi epizódoknak és a cár azt követő bécsi élményeinek a történetírás nem, vagy alig tulajdonít kellő politikai jelentőséget, holott azok a két uralkodó család, a Habsburg és a Romanov egymás közti viszonyának, és ezáltal a Monarchia sorsának más fordulatot adhattak volna. Ezért itt kell róla röviden megemlékeznünk. A cár Prágában gondolt egy merészet, és hirtelen elhatározással — a szokásos diplomáciai előkészítés és Metternich hozzájárulása nélkül — egy villámlátogatásra Bécsbe utazott, ahol, mint gondos családapa, valamelyik növekvő lánya jövendő házassága szempontjából esetleg szóba jöhető kilátásokat kutatta. A kis Olga nagyher-
