Századok – 1991
Tanulmányok - Palotás Emil: Ausztria–Magyarország és a háborús válság 1887/88-ban III–IV/229
246 PALOTÁS EMIL letezte, majd később a hitetlenkedő Széchényinek is megerősítette kancellárjának felfogásával szögesen ellentétes véleményét. Oroszország azonnali támadásától nem tartott, így feleslegesnek vélte lépéseket tenni annak elhárítására. Az igazi feladatot változatlanul egy tavasszal esedékes közös offenzívára való felkészülésben látta. Széchényi nagykövet értetlenül állt a számára felfoghatatlan jelenségek előtt. Bécsbe küldött helyzetértékelésében kereken kimondta, hogy megmagyarázhatatlan ellentmondások kellős közepében kénytelen létezni. Hol arról győzködik őt, hogy Oroszország támadása küszöbön áll, hol meg arról, hogy ezt nem teszi. Ráadásul egyszer biztosítják őt, hogy orosz agresszió esetén Németország feltétel nélkül és teljes erejével szövetségese mellé áll, más alkalommal pedig figyelmeztetik, Ausztria csakis a saját erejére számítson, mert a német hadsereget Franciaország teljesen leköti.8 2 Ez utóbbi ellentmondást Bécsben különösen jól érzékelték. Miközben a német kancellár minden korábbinál hevesebben követelte Galícia haladék nélküli megerősítését, külön gondot fordított arra, hogy Bécsnek tudtára adja, még nyilvánvaló orosz támadás alkalmával is saját magának tartja fenn annak eldöntését, mikor és hogyan ad segítséget.8 3 Szövetségesi kötelezettségeinek ilyen méretű relativizálása kétségbe ejtette a bécsieket, és gyorsította a katonai és politikai vezetés közötti kompromisszum megszületését. Az újabb konzultációkon Kálnoky hozzájárulását adta bizonyos katonai előkészületi lépések megtételéhez. A helyzet éleződésével a háborús veszély nem maradhatott a katonai tervezőirodák titka, bizalmas diplomáciai megbeszélések exkluzív témája. A sajtó egy részének mind vészjóslóbb híradásai a Keletről fenyegető veszedelemről kiváltották a közvélemény szélesebb köreinek nyugtalankodását. Különösen a német - köztük félhivatalos - lapok jártak élen a riadalomkeltésben, amit Kálnoky utólag nagyon is rossz néven vett tőlük.8 4 Hogy a helyzetet a Ballhausplatzon mennyire rendkívül komolynak ítélték, arra abból is lehet következtetni, hogy a külügyminiszter, szokásától eltérően, most már maga is elengedhetetlennek látta a sajtó igénybevételét a hazai közvélemény hangulatának befolyásolására, valamint arra, hogy közvetett figyelmeztetést intézzen az orosz vezetéshez. Előbb a külügyminisztériummal közismerten jó kapcsolatokat ápoló Pester Lloydban jelentek meg sugalmazott vezércikkek, amelyek a kialakult szituáció drámaiságára figyelmeztettek, jelezték, hogy a külső fenyegetés miatt Ausztria-Magyarország kénytelen lesz védelmét megerősíteni. Ugyanakkor hosszasan bizonygatták, mennyire nincs oka Oroszországnak háborúval fenyegetnie nyugati szomszédait.85 A Fremden-blatt december 6-án félhivatalos közleményben tudatta, hogy a Monarchia kényszerűen számolva a körülményekkel, a közeli jövőben katonai lépéseket foganatosít.8 6 Az önigazolási céllal közzétett bejelentés magára vonta a szélesebb közvélemény figyelmét. Jó időre a napilapok központi témája lett a háborús veszély. Bár a berlini zavaros és ellentmondásos helyzetet továbbra is aggódó figyelemmel kísérték Bécsben, annyit nagyon világosan láttak, hogy a további teljes tétlenség a Monarchia részéről tarthatatlan és káros. De változatlanul nyitott kérdés maradt: mit tegyenek az érdekek legjobb megvédésére. A konkrét tennivalók tisztázására az uralkodó egy szúkkörű értekezletet hívott egybe december 8-ra, ahol a hadsereg legfelső vezetőin kívül csupán a külügyminiszter volt jelen.8 7 Szimpatikus, hogy e „bizottsági tanácskozásról" a Neue Freie Presse már előző este részletesen írt eléggé
