Századok – 1991
Tanulmányok - Palotás Emil: Ausztria–Magyarország és a háborús válság 1887/88-ban III–IV/229
A MONARCHIA ÉS AZ 1887-88-AS VÁLSÁG 245 A nélkülözhetetlen erősítéseket részletezve Beck kitért a végrehajtás időpontjának és mikéntjének pontos megszabása elől, de kiemelte, hogy a tervezett intézkedésekre feltétlenül sort kell keríteni még a mozgósítás megkezdése előtt, ellenkező esetben az egész osztrák-magyar haderő felvonulását teszik kockára. Az elaborátum gondosan elkerülte annak tisztázását is, hogy a szóban forgó katonai előkészületek már egy közeli téli hadjárat közvetlen előkészítését szolgálják-e, avagy csupán előretekintő óvintézkedések. A vezérkar tapasztalt főnöke nem véletlenül hagyott nyitva döntő fontosságú kérdéseket. Nagyonis tisztában volt azzal, hogy amikor ily nagymértékű csapatmozdulatokat kezdeményez, akkor - a „pusztán szakmai érvelés" ellenére - az politikai döntést prejudikál. Bármennyire defenzív szándékból történjék is a csapatáthelyezés, ha az orosz valóban ellenséges szándékot táplál, úgy azt ürügyként felhasználhatja a konfliktus kirobbantására - figyelmeztetett ő maga december 3-i felterjesztésében. A háborús kockázat vállalása nem történhetett a politikai szféra kikapcsolásával. Kálnoky megnyeréséhez saját erejét kevésnek ítélve a vezérkar főnöke Albrecht segítségét kérte. Az ideje javarészét déltiroli birtokán töltő főfelügyelő Bécsbe sietett.76 A drámai kötélhúzás legdöntőbb szakasza december első hetének végén zajlott le. Nyomait sem a bécsi külügyi, sem pedig a hadtörténeti levéltár nem őrzi. De német diplomáciai források alapján,7 7 kiegészítve a sajtó híradásaival, a történések lényege rekonstruálható. A katonai vezetés offenzívája a császár és külügyminisztere áthangolása érdekében legalábbis részben sikerrel járt; döntés született az addigi teljes passzivitás feladásáról. Hogy ez így történt, abban a belső tényezők mellett a fő szövetséges Béccsel szembeni magatartásának volt nagy szerepe. A politikai és katonai vezetés közötti disszonancia éppen akkor mutatkozott meg a legdrasztikusabban Berlinben, amikor Bécsben a háború vagy béke dilemmájának eldöntésével birkóztak, amikor tehát a legnagyobb szükségét látták szövetségesük világos, egyértelmű és határozott állásfoglalásának A helyzet diktálta teendők meghatározása kapcsán szemük elé tárult összehangolatlanság példa nélkül állt a kapcsolatok addigi történetében. A kancellár nevében a diplomáciai csatornákon a korábbiaknál is nyomatékosabb sürgetések érkeztek az osztrák fővárosba. Az ifjabb Bismarck és közvetlen munkatársai naponta kérdésekkel ostromolták Széchényi nagykövetet, mikor indulnak már az ezredek Galíciába?7 8 Reuss, aki német oldalon egyedül volt tisztában a Monarchia vezetőinek valódi hangulatával és egyben a cselekvésüket behatároló tényezőkkel, a bécsiek „feltüzelésére" kapott instrukciót, ami őt a legnagyobb zavarba hozta.7 9 Deines szintén úgy vélte, a Berlinből érkező utasítások egy azonnali nagy veszedelem erőszakos elhárítására kívánnak mozgósítani.80 Bismarck még a szász királyt, Ferenc József igen csekély számú személyes jóbarátainak egyikét is csatasorba állította, hogy a császárt rábírja a galíciai látványos katonai kihívás megtételére.8 1 A helyzetet az tette végképp érthetetlenné, hogy éppen akkor, amikor a berlini külügyi hivatal háborús harsonái a legnagyobb erővel szóltak, a dologban legközvetlenebbül érintettek, a porosz-német nagyvezérkar irányítói kategorikusan tagadták a provokatív katonai erőátcsoportosítás célszerűségét, fölöslegesnek és károsnak deklarálták, hogy a tél kellős közepén biztos szállás és élelem nélkül a galíciai hómezőkre küldjék a Monarchia legjobb ezredeit. Waldersee előbb Steininger előtt rész-
