Századok – 1991
Tanulmányok - Palotás Emil: Ausztria–Magyarország és a háborús válság 1887/88-ban III–IV/229
244 PALOTÁS EMIL határhoz, tehát azt kezdte hangoztatni, amit Beck korábban egyedül Deinestől hallott, addig Waldersee határozottan tanácsolta az osztrák-magyar katonai attasénak, ne siessenek a csapatáthelyezésekkel, a háború tavasz előtt úgy sem kezdődik.73 Bár a fejlemények Kálnokyt is elbizonytalanították, igazi gondban a bécsi vezérkar volt. A hirtelen feltűnő energiával előadott német sürgetések azonnali katonai fellépésre Galíciában ugyan közel álltak a veszély ellen tenni szándékozó Beck legbenső óhajához, az egyre bonyolódó helyzet láttán mégis szinte kutyaszorítóban érezte magát. Egyfelől látnia kellett, ha enged a Berlinből jövő nyomásnak, akkor a Monarchia anélkül keveredhet bele az orosz háborúba, hogy a hatásos német segítségben bizonyos lenne. A szokásos módon szkeptikus Albrecht egyenesen úgy vélekedett, hogy még ha közösen kezdenék is el a németekkel a hadjáratot, Berlin akkor sem tartana ki a Monarchia mellett a végső győzelemig. De ugyanakkor azzal is számot kellett vetniök, hogy amennyiben tétlenek maradnak, és a berlini jóslatok beteljesülnek, úgy az oroszok váratlanul elvághatják a stratégiai vasutakat Közép-Galíciában, amelyek kulcsszerepet töltenek be a felvonulásban, és ezzel lehetetlenné válik a mozgósítás időben történő végrehajtása. Vagyis a Monarchia még az előtt biztos vereség elé nézne, hogy magát a háborút igazából elkezdték volna. A gyanú, amely 1887 elején egyszer már megrémisztette Bécset, hogy a németek a háború egész terhét Ausztria nyakába akarják rakni, újult erővel megint jelentkezett. Egy téli háború rémisztő perspektívája Bécs számára tehát egészen közelivé vált. Ráadásul megerősítették a korábbi híradást arról, hogy Oroszország további három teljesen felszerelt hadosztályt készül átdobni Nyugatra. Ez volt az a csepp, amelytől túlcsordult a pohár. Most már a politikai vezetés számára is túlságosan nagyra nőtt a kockázat. Kálnoky kijelentette, ha az áthelyezés bekövetkezik, a Monarchia feladja tétlenségét. De továbbra is vallotta, orosz részről nincs racionális ok a katonai konfliktus kirobbantására. A provokációs célú nyomásra nem szabad hasonlóval válaszolni, az orosz azt nyugati szomszédai agresszív szándékainak igazolásaként fogja beállítani, erre hivatkozva tovább növeli saját erejét, amit viszont a Monarchia nem hagyhat válasz nélkül - tehát az eszkaláció megállíthatatlanná válik, és a háború valóban elkerülhetetlen lesz. A béke fennmaradása az oroszok hangulatától függ - jelentette ki a miniszter Reussnak.7 4 A vezérkar főnöke a legutolsó idők orosz intézkedéseivel kapcsolatos felfogását a berlini hadvezetéssel azonos időben maga is összegezte, és lényegében porosz kollégáival azonos következtetésre jutott: orosz részről kétségtelenül már a felvonulás bevezető lépéseit teszik meg, Pétervárott elhatározott dolog a háború, ezért tehát a Monarchiának azonnal cselekednie kell. Beck elhatározta, keresztülviszi gyors és hatásos válaszlépések foganatosítását. December 3-án írásba foglalt elképzeléseit az uralkodó elé terjesztette.75 Ezek összeállításánál, mint hangsúlyozta, „tisztán katonai" szempontok vezérelték. Azt vette figyelembe, hogy a katonai helyzet Galíciában tarthatatlanná vált. A fenyegető orosz invázió elhárítására nagyméretű erősítést irányzott elő a határkörzetben. Mindenekelőtt a lovasság létszámának ugrásszerű növelését tartotta szükségesnek: kezdeményezte 9-11 lovasezred áthelyezését Galíciába, valamint a már ott állomásozó két gyaloghadtest békelétszámának emelését és egyéb kiegészítő lépéseket.
