Századok – 1991
Tanulmányok - Palotás Emil: Ausztria–Magyarország és a háborús válság 1887/88-ban III–IV/229
236 PALOTÁS EMIL lelte nagyfokú irritáltságát az oroszokkal szemben, de csak most figyelt fel arra, hogy Bulgáriában sem támogatja már feltétlenül a cári igényeket - és ebből joggal következtetett komoly dolgokra. Bismarckot az időközben újraéledni látszó francia revansvágy, a megerősödő boulangerizmus, valamint a tulajdonképpen soha nem szünetelő gazdaságpolitikai problémák túlérzékennyé tették bizonyos orosz - vélt és valóságos - tünetekre. Mind az orosz sajtó nagyobbik fele, mind egyes hivatalos körök szimpátiával fogadták a Berlinnek láthatóan kényelmetlen új francia mozgást. Bismarck több csatornán át is éreztetni akarta Pétervárral, hogy helytelen úton jár: a már megszokott sajtópolémia élezésén túl a gazdasági nyomást fokozta erőteljesen, azután megszűnt az Ernrothmisszió pártfogolója lenni, és mindezek tetejébe bátorítani kezdte az Anglia oroszellenes elkötelezésére szőtt terveket, az utóbbi vonatkozásban londoni nagykövetén át önálló lépéseket is tett.3 4 Amikor Kálnoky tudatára ébredt annak, hogy a berlini irányvonal tartósan módosult, maga is aktívabbá vált. Gyorsan a kancellár véleményét kérte a nagykövetek nyolcpontos tervéről, egyben jelezte, hogy német egyetértés esetén megkísérli London megnyerését.3 5 Örömmel konstatálta, hogy a németek osztják felfogását, és ők is szükségesnek tartják Salisbury szilárd elkötelezését, valamint Törökország ellenálló kedvének növelését, a szultán bátorítását, és ugyancsak helyeslik Kálnoky elutasító magatartását Crispi azon gyanút keltő öüetével szemben, mely szerint a nyolc pont kiegészítéseként a szövetkező három hatalom titkos egyezményt köthetne a Törökország felbomlásakor tanúsítandó magatartásról.36 A tájékozódás, majd a diplomáciai előkészítés három színhelyen szimultán zajló fázisa után következett Kálnoky számára a vállalkozás legkényesebb része, az angol hozzájárulás elnyerése. Ehhez jóelőre kérte Bismarck segítségét, aki azt nem tagadta meg. Lehetővé vált ezzel, hogy a szigetország fényes elszigeteltségét egyszerre három oldalról vegyék heves ostrom alá. Crispi előzőleg már kezdeményezte Bécsben a közvetlen párbeszéd felvételét Londonnal, ám ezt Kálnoky jó ideig halogatta; csak közösen és Berlin bevonásával kívánta megtenni. Most elérkezettnek látta az időt az olaszok bátorítására. Maga szintén akcióba lépett. A program hivatalos előterjesztése mellett bizalmas levelet intézett Salisburyhez, amiben érveit összegezte. Kiemelten említette a Bismarck magatartásának változásából adódó egyszeri és rendkívüli lehetőséget, a célok között pedig hivatkozott arra, hogy mennyire szükséges a szultán gerincének erősítése és a szerinte alapjában pacifista cár békevágyának fokozása. Vagyis tudatosan a leendő paktum konzervatív vonásait, a szövetkezés profilaktikus jellegét domborította ki.3 7 Kálnoky nem tévedett, amikor úgy vélte, Anglia áthangolásához kevés Bécs és Róma felkínálkozása. Salisbury számára valóban a német magatartás bírt meghatározó fontossággal. Az aktivitás nagymérvű fokozásáért Keleten korántsem lelkesedett. A brit hagyományok és Konstantinápoly szerepének akkor kezdődő átértékelése mellett bizonytalannak tűnt előtte a közeljövő európai konstellációja is. Átlátott a német kancellár ama szándékán, hogy az új oroszellenes hatalmi tömb létrehozásával vonja el a cárizmus figyelmét a kontinensről éppen a megint rohamosan rosszabbodó német-francia viszony idején. Ráadásul úgy, hogy Németország maga távolmarad a keleti ügyektől.38 Ugyanakkor aggasztotta a közeli reális perspektíva-
