Századok – 1991
Tanulmányok - Palotás Emil: Ausztria–Magyarország és a háborús válság 1887/88-ban III–IV/229
A MONARCHIA ÉS AZ 1887-88-AS VÁLSÁG 235 kompenzáció-politikáról történő lemondást. Kimondta Törökország függetlenségének védelmezését és a szorosok statusának megváltoztathatatlanságát. Ha a szorosok sorsa Anglia szívén feküdt, Bulgáriáé a Monarchiához állt közel. A tervezet egyik pontja megtiltotta a Portának, hogy Bulgáriával kapcsolatos hűbérúri jogait bármely más államra átruházza, nem tűrhetett idegen adminisztrációt ott, sem a fejedelemség ellen irányuló erőszakot, okkupálást. A három szövetkező hatalom közös támogatást helyezett küátásba Törökországnak a fentebbi elvek védelmezéséhez. Legtovább a nyolcadik pont ment, mely szerint azon esetben, ha a Porta erőszakkal találná magát szemben, még inkább, ha nem tanúsítana komoly ellenállást az illegális vállalkozással szemben, a három hatalom előzetes közös egyetértés alapján (és ideiglenes jelleggel) török területeket szállna meg, hogy helyreállítsa a politikai és katonai egyensúlyt, és védje a fentebb vázolt elveket.2 9 Kálnoky írásban rögzítette véleményét a nyolcpontos tervezetről.3 0 Bulgária sorsa, a Porta lehetséges magatartása és Anglia aktivizáihatósága képezték megfontolásai fő tárgyait. Ha az oroszoknak sikerülne újra berendezkedniök a fejedelemségben - írta bizonyára még az Ernroth-epizód idején -, úgy nem sokáig maradna meg Konstantinápoly függetlensége sem. De bukásáig is elviselhetetlen méretűvé nőne a rá északról nehezedő nyomás. Kevéssé bízott abban, hogy a Porta erőteljesen ellenállna egy külső fenyegetésnek, abban még kevésbé, hogy ilyen esetben Anglia vállalkozna ellenakcióra. De a kínálkozó alkalmat meg kívánta ragadni a szövetkezésre. A három hatalomnak Oroszország elriasztására kell törekednie - húzta alá -, a feladat tehát a megelőzés, ezt legjobban szolgálja a Törökországnak adandó erkölcsi támogatás. A Földközi-tengeri antant létrejöttét megelőző tárgyalásokat különböző nézőpontból többször leírták már. Az osztrák-magyar vonatkozásoknál mindmáig Medlicott egy korai cikkére szokás hivatkozni: első ízben ő értékesítette az idevágó bécsi forrásokat.3 1 Kisebb kronológiai pontatlanságai mellett azt vethetjük szemére, hogy a hármas szerződést célzó osztrák-magyar tevékenységet nem helyezte el egy összképben, témáját nem úgy kezeli, mint egy összetett folyamat egyik alkotóelemét. Pedig Kálnoky lépései csakis így értelmezhetőek helyesen. Szeptember-október fordulóján, részben az „Ernroth-misszió" körüli harc éleződése miatt, részben Calice szorgalmazására Kálnoky kezdett közelebbről foglalkozni az angol-olasz kooperáció lehetőségével. A miniszter taktikája a brit kormány ösztönzésére irányult, miközben az előreszaladni kívánó, különben sem megbízható Itáliát visszafogni próbálta. Az angol külpolitikát közvetlenül irányító Salisbury miniszterelnököt Törökország erősítésének fontosságáról győzködte: bizonyságot kell adni a szultánnak arról, hogy a három nyugati hatalomra szövetségesként számíthat Oroszország ellenében.32 Crispinek viszont azt sulykolta, hogy az addig csak alkalomszerű közös fellépéseket a keleti kérdésben szilárd bázisra kell helyezni. így elérhető, hogy bonyodalmak előálltakor egyöntetűen és gyorsan reagáljanak.3 3 Ezen kiegyenlítődést célzó diplomáciai erőfeszítésekkel párhuzamosan megpróbálta Bismarckot is szilárdabban elkötelezni az ügy támogatása mellett. Magatartása azonban október derekáig mégis inkább halogató, semmint siettető. Lényeges változás október közepétől figyelhető meg Kálnokynál. Némi késéssel akkor vált tudatossá benne a kancellár politikai irányváltása. Már korábban ész-
