Századok – 1991
Tanulmányok - Palotás Emil: Ausztria–Magyarország és a háborús válság 1887/88-ban III–IV/229
234 PALOTÁS EMIL olyan fokú elkötelezése volt, amelyre a brit politika addigi történetében jószerivel nem akadt precedens.2 3 A „keleti hármas szövetség" a legbiztatóbb fejleményt képezte egy Bécs számára nagyon vészterhes pillanatban. A tavaszi angol-olasz-osztrák összefogás határozottan oroszellenes töltetű újraformálásának gondolata Konstantinápolyban érlelődött meg a három hatalom ottani nagyköveteinek eszmecseréin. Calice, aki a válság első percétől kezdve a cárizmussal való szembenállás és az angol szövetség szószólójának számított, melegen pártfogolta főnöke előtt a zártabb összefogást. Augusztusban és szeptember elején nem volt egyszerű dolog a tavaszi hármas paktum továbbfejlesztésén munkálkodni. A nagyhatalmi kombinációkban Oroszország helyértéke ingadozott. Világpolitikai összefüggések Németországot éppúgy arra késztették, hogy ne zárkózzon el a hatalmak újszerű csoportosításának elvi esélyétől, mint Angliát. Maga Kálnoky augusztusban még a nyugtalanító zavarodottság jelét vélte felfedezni abban, hogy Németország hol az oroszok ellen lépett fel Konstantinápolyban az angol-olasz platformot pártfogolva az egyiptomi szerződés kapcsán, hol pedig oroszbarátként és az angololasz-osztrák csoport ellen Ferdinánd ügyében.24 Amikor az oroszok, ugyancsak augusztusban, egy új megegyezés lehetőségével csábítgatták az angolokat a bolgár kérdésben, akkor egy rövid időre London részéről szintén felmerült, hogy Oroszország nemcsak hagyományos ellenfél, de potenciális szövetséges is lehet számukra.2 5 Az olaszok amiatt nyugtalankodtak, hogy az egyiptomi ügyben termékenynek bizonyult orosz-francia kooperáció esetleg kiteijedhet a Földközi-tenger vidékének más problémáira is. A dicsőséges bizonytalanság miatt a különféle perspektívák egyaránt posszibilisnek tűntek. A „keleti hármas szövetség" létrejöttéhez nagyban hozzájárult az új olasz miniszterelnök, Crispi rendkívüli agilitása. Nyári hivatalbalépése után azonnal belevetette magát a közeikeleti és balkáni vitákba. Lelkesen támogatta Ferdinándot, akit a „nemzeti akarat", a népszuverenitás megtestesüléseként üdvözölt. A viharos lendület és különösen a veszélyesen hangzó demokratikus érvelés Kálnokyt egyenesen riasztotta. A túlfűtött ambíció nem váltott ki rokonszenvet Salisburyből sem. Amikor olasz kollégája neki oroszellenes katonai konvenciót ajánlott, majd egy tengeri demonstráció ötletével állt elő, nem méltatta őt érdemi válaszra. 2 6 Bár a nagyhatalmi erőviszonyok további alakulása szempontjából Itália aktivizálódása kedvező fejleménynek számíthatott, és az orosz helytartó Bulgáriába küldésével kapcsolatos diplomáciai torzsalkodás tanulságai már bizonyították a hármas együtthaladás üdvösségét, Bécs mégis nehezen vetkőzte le az impulzív olasz politika iránti bizalmatlanságát. Crispi ösztönzésére válaszul Kálnoky elismerte, hogy kívánatos a közösen elérendő célok pontos definiálása, de éreztette, hogy ezirányú magatartását elsősorban Anglia aktivitásától teszi függővé.2 7 Október elején Crispi a német kancellár vendége volt. Kálnoky kérte Bismarck segítségét a valódi olasz szándékok tisztázásához; különös gondot az jelentett számára, hogy Itália új vezetése szívesen vette volna Törökország felbomlásának gyorsítását.2 8 Miután a kancellártól megnyugtató értesüléseket kapott, a miniszter közelebbi megfontolás tárgyává tette a három nagykövet tervezetét. A konkrét javaslatot Calicétől már szeptemberben kézhez kapta. Ezen híres nyolcpontos akcióterv előírta az agresszió kizárását, a status quo őrzését „a Keleten", és kifejezetten említette a