Századok – 1991

Tanulmányok - Palotás Emil: Ausztria–Magyarország és a háborús válság 1887/88-ban III–IV/229

230 PALOTÁS EMIL Rudolf trónörökös éppúgy a kockázat nagyságára emlékeztette őt, mint m -iga a külügyminiszter.4 Bár világosan látta a rendkívüli nehézségeket, Ferdinánd nem volt képes az üres trón vonzásának ellenállni. Amikor a bolgároknak adott pozitív válaszát augusztus elején „legfelsőbb hadurával" közölte, Ferenc József azt szabta elutazása feltételéül, hogy ő maga és jövendő udvartartásának osztrák-magyar tagjai lemondanak a Monarchiában viselt állásaikról és rangjaikról - a császár ezen külsőségekkel is demonstrálni akarta, hogy Coburg herceg nem osztrák jelöltként megy Szófiába.5 Ferdinánd Bulgáriába utazását mind a szultán, mind a cár szerette volna megakadályozni; többször interveniáltak ennek érdekében Bécsben és Berlinben is. Fáradozásaik nem hoztak eredményt. Kálnoky nem akarta, Bismarck nem volt képes Coburgot erővel visszatartani. A bécsi miniszter egyenesen megfenyegette a törököket azzal, hogy ha a bolgároknak még egyszer „keserű csalódást" okoznak, úgy azok könnyen a függetlenséget választhatják, Battenberget királynak hívhatják, és mozgalmukat Makedóniára is kiterjeszthetik.6 A régensek által siettetett új bolgár fejedelem inkognitóban, nagy csendben utazott új választott hazájába. 1887. augusztus 14-én az ősi székvárosban, Tirnovóban letette az alkotmány előírta esküt, és uralkodását hivatalosan megkezdte. Új kormányt nevezett ki Sztambulowal az élen; októberre kiírták a nemzetgyűlési választásokat. Mindezzel a bolgár válság belső oldala formálisan megoldást nyert. Az új rendszer törvényesítése, nemzetközi-jogi elismertetése annál kilátástalanabbnak tűnt. A hivatalos Bécs magatartása a herceg elutazását követően nagyot változott. A helyzetmegítélésből fakadt bizonytalankodást és az önigazolási szándékot takaró óvatoskodást feladva erélyesen kiállt a bolgárok választotta új fejedelem mellett. Rudolf egyik levelében őszintén kimondta, hogy ha egyszer Ferdinánd elment Bulgáriába, úgy ebből a Monarchiának hasznot kell húznia.7

A hasonló elképzelés által vezérelt külügyminiszter ugyanezt a célt a saját stílusában fogalmazta meg: a Monarchia nem tér le a nemzetközi jog szilárd bázisáról; a berlini szerződés értelmében egy új bolgár fejedelem beiktatásához a megválasztáson túl a Porta előzetes jóváhagyása és a nagyhatalmak hozzájárulása szükségeltetik. Ezek hiányában Bécs nem tekinti Ferdinándot jogszerű fejedelemnek. De komolyan érdekelt az önálló Bulgária, a békés balkáni viszonyok fennmaradásában, és mivel az autonómia őrzéséhez és rendezett viszonyok kialakításához az új fejedelem beiktatása nyújtja a legjobb garanciát, az osztrák-magyar kabinet támogatja Ferdinánd vállalkozását. Kálnoky a hivatalos elismerést nem adhatta meg Coburgnak, de az új hatalmat „de facto kormányként" kezelte. A Monarchia szófiai diplomáciai képviselőjét, Buriánt utasította, hogy nemhivatalos minőségben igyekezzen jó viszonyba kerülni a fejedelemmel, és ha az utóbbi tanácsait kéri, álljon mindenben a rendelkezésére.8 Péterváron viszont az újabb, ki tudja hányadik fiaskó megint felszította a bosszúhangulatot, megint előtérbe került az „anyagi beavatkozás" gondolata. Csakis a cár rossz kedélyállapotával magyarázható az a követelése, hogy a Porta azonnal vonuljon be Bulgáriába, és katonai erővel állítsa ott helyre a „törvényes" rendet.9 Az orosz politikában ilyesmire addig nem volt példa - a „testvéri" szláv ország elleni török intervenció lehetőségét még a cár által olyannyira gyűlölt Battenberggel szembeni elkeseredett harc idején is kategorikusan elvetették. A sarokba szorított cáriz-