Századok – 1991

Tanulmányok - Urbán Aladár: Batthyány Lajos a népképviseleti országgyűlésen 1848 decemberében III–IV/205

224 URBÁN ALADÁR megfelelt neveltetésének és jellemének. Amellett joggal vélhette azt, hogy ha felelősségre vonják, a hazai törvények szerint járnak el ellene. Ennek alapján is számíthatott elmarasztalásra, de bizonyára nem gondolt, nem gondolhatott fő- és jószágvesztésre. Deák Ferenc emlékezései szerint azt követően, hogy Windisch-Grätz nem engedte maga elé Batthyányt, magukra maradva a gróf megkérdezte volt igazságügyminiszterét : mit gondol, veszélyben foroghat-e az élete? Deák ekkor őszinte választ kért, hogy tett-e olyat miniszterelnökként, amiről neki nincs tudomása, s főleg volt-e köze az olasz mozgalomhoz vagy a bécsi forradalomhoz. Mikor Batthyány becsületszóval erősítette, hogy mindezekben nem volt része, Deák úgy vélte, hogy a gróf nincsen életveszedelemben. De mert ilyen „lázas időkben" a dolgokat nem lehet kiszámítani, s Windisch-Grätz bánásmódja alapján joggal tarthat valamitől, Deák -a gyenge katonai őrizetre hivatkozva - azt ajánlotta a grófnak, hogy szökjön meg. A baráti javaslatra hangzott el a híres, az emlékező által bizonyára pontosan megjegyzett válasz: „Egy pár hitvány év miatt csak nem leszek szökevény!" Kihívta maga ellen a sorsot Batthyány? Lehet. Az bizonyos, hogy törvényes eljárást feltételezve inkább hajlandó völt szembenézni felelősségével, mintsem hogy megszökjön. Azt azonban nem tudhatta, hogy a király által szentesített, de a Birodalom korábbi zárt egységét megbontó 1848-as fövényekért is felelőssé teszik, s hogy Kossuthtal együtt a magyar „főbúnösök" között tartják számon. Nem tudhatta, hogy halála jól kiszámított eszköz lesz a Birodalom soha nem látott egységét kovácsoló Schwarzenberg számára, amivel a bekövetkezett forradalmi változásokkal egyet nem értő, de az ország alkotmányos különállásához ragaszkodó magyar konzervatívokat is megfélemlítheti. Az 1848 tavaszán megindult európai forradalmi változások kedvező feltételeket látszottak biztosítani a békés magyar alkotmányos átalakulásnak. Az egymást erősítő mozgalmak lendülete őszre megtört, a közép-európai politikai viszonyok aζ alkotmányos átalakulás ellen fordultak, s a békés átmenet reménye szertefoszlott. Az abszolutizmus elleni küzdelemben kitűnt Batthyány hajlandó volt szervezni a fegyveres ellenállást az alkotmányos eredmények védelmére, de annak élére állni nem. A fegyveres küzdelem természetszerűen a radikálisokat tolta előtérbe, s a liberális volt miniszterelnök - pár hónappal korábban még tekintélyes képviselőházi többség feje - egyre csökkenő létszámú híveivel elszigetelődött. Életét azonban megmenthette volna ő is, ha nem kísérli meg a lehetetlent. Erre a gesztusára emlékeztetett az emigrációban Szemere Bertalan a „Lombok és tövisek" című jellemrajzaiban, amikor így emlékezett az első felelős magyar miniszterelnökre: „Vetni a tengernek zabolát és féket a vésznek, Könnyebb, mint sem határt szabni a zsarnok elé." JEGYZETEK iBatthyány szeptember végi magatartására ld. Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége. Bp. 1986. Bécsből való visszatérésére és Vidos seregéhez csatlakozására: w5.: Batthyány Lajos és a vasi fölkelősereg 1848 szeptember-októberében. Hadtörténelmi Közlemények, 1985/4. 2Batthyány Bécsbe utazásáról Csányi - az OHB-nak, szept. 29. Kossuth Lajos Összes Művei (KLÖM) XIII. S.a.r. Barta István. Bp. 1952. 54. Csányi - Pázmándynak, okt. 2. KLÓM XIII. 68. Pulszky