Századok – 1991

Tanulmányok - Urbán Aladár: Batthyány Lajos a népképviseleti országgyűlésen 1848 decemberében III–IV/205

218 URBÁN ALADÁR jon be az ország helyzetéről. Az indítványból határozat lett, Kossuth nyilatkozatát még aznap vagy a következő napon várták. Sejthető volt, hogy a beszámoló mind a Bizottmány, mind a képviselők elköltözését fogja javasolni. Ebben a helyzetben a képviselők jogaiban megerősített Batthyány - mint Horváth Mihálytól tudjuk - azonnali akcióra szánta el magát. Híveivel Kovács Lajos szállásán tanácskozott, s ott megfogalmazott célkitűzése az volt, hogy egyrészt küldjön az országgyűlés teljhatalommal felruházott békeküldöttséget az ellenség táborába, másrészt hogy az országgyűlést - vagy legalább jelentős részét - megkísérelje visszatartani Pesten. Ha ez utóbbi próbálkozás sikerül, a főváros eleste után a visszamaradt képviselők „csonka parlamentje" az osztrák szuronyok árnyékában törvénytelennek deklarálhatta volna az elmenekült Honvédelmi Bizottmány tevékenységét, sőt létét is. Jóllehet, ez valószínűleg nem vetett volna véget a nemzeti ellenállásnak, de azt jelentősen meggyöngítette volna. A körülmények ismeretében megállapíthatjuk: Batthyánynak ez a kísérlete az azonnali kapitulációt irányozta elő a még eséllyel kecsegtető ellenállás helyett. Úgy tűnhet, hogy az ellenzék főrendi vezére, az alkotmányos átalakulás egyik kiharcolója és az új törvényeknek az udvarral szemben oly elszánt védelmezője e válságos órákban szembefordult eddigi politikájával, és a dinasztia oldalára állt. Kellő megfontolás alapján azonban nehezen tartható fenn a volt miniszterelnökkel szemben az árulás, vagy finomabban a pálfordulás vádja. Batthyány 1848 áprilisától az újonnan megteremtett alkotmányos alapon - Kossuthtal egyetértésben - az ország minél nagyobb önállóságára törekedett, de nem akart elszakadni az Osztrák Birodalomtól. Nem engedett Jellasics zsarolásának, s ősszel a kiéleződött helyzetben vállalta a fegyveres ellenállást a horvát invázióval szemben. Az önvédelem érdekében tétovázás nélkül megsértette a királyi felségjogokat is, amikor az országgyűlés újoncozásról és pénzkibocsájtásról szóló törvényeit szentesítés nélkül - annak megtagadása után! - végrehajtatta. A Birodalom teljes katonai erejével szembekerülve azonban úgy vélte, hogy a készületlen ország nem tudhat azzal eredményesen szembeszállni. A fegyveres vereség a teljes jogfosztottsággal fenyegetett - kísérli meg Batthyány elképzelésének magyarázatát Horváth Mihály - „míg a hatalom előtti kényszerült meghajolás, engedékenység által" a nemzet legalább jogainak egy részét megmentheti. A békekísérlet sikerére nem sok esély volt, de a pillanat az utolsó alkalomnak tűnt, amikor egy ilyen lépés nem volt eleve reménytelen. Hozzátehetjük még: gyors döntésével és a közhangulattal szembeszegülő bátor fellépésével Batthyány hű maradt önmagához, a miniszterelnöksége idején megismert magatartásához. A döntő lépés pillanata december 31-én érkezett el, amikor Kossuth délelőtt zárt ülésre hívta össze a képviselőket, hogy megtartsa kért tájékoztatóját a katonai helyzetről. Megerősítve a móri vereség hírét, javasolta, hogy mind a Bizottmány, mind az országgyűlés települjön át Debrecenbe, hogy a fővárost ne tegyék ki a harcok pusztításának. Hunfalvy naplója szerint az országgyűlés eltávozása ellen Batthyány és Bezerédj felszólaltak, míg Deák választ várt Kossuthtól: hiszi-e azt, hogy a főváros elvesztése után sikerül az országot védeni, s lesz-e arra elegendő pénz. Kossuth igenlő válasza után Hunkár Antal veszprémi főispán lelkesítő felszólalása hangzott még el, majd határozat született, hogy délután ötre a végleges döntés érdekében mindkét házat zárt ülésre hívják össze. Mivel ezekről az ülésekről nem