Századok – 1991

Tanulmányok - Urbán Aladár: Batthyány Lajos a népképviseleti országgyűlésen 1848 decemberében III–IV/205

BATTHÁNY LAJOS 1848 DECEMBERÉBEN 219 készültek jegyzőkönyvek, csak Hunfalvy szűkszavú naplójára támaszkodhatunk. Ennek alapján megállapítható, hogy a küldöttek ellenszegülés nélkül fogadták el: az országgyűlés tagjai másnap reggel vasúton hagyják el a fővárost. Ezt követően vitatták meg Batthyány javaslatát, hogy küldjön az országgyűlés küldöttséget Windisch-Grätzhez, amely békét, vagy legalább fegyverszünetet eszközöljön ki a hercegtől. Akadtak, akik a tervet elvetették, de Kossuth - bár nem bízott sikerében - nem ellenezte azt. (Horváth Mihály szerint az őszi hónapokban több békekísérletre került sor, de egyszer sem a képviselőház nevében.) Megtörtént a békeküldöttség tagjainak kijelölése is, amelynek során - Batthyány mellett - Majláth György országbíróra, Majláth Antal volt udvari kancellárra, Deák Ferencre és Lonovics József egri érsekre esett a választás. Deák megkísérelte, hogy a küldöttség számára egyértelmű utasítást kapjanak, de - Hunfalvy szerint - az egyezkedés feltételéül csak „az ország szabadsága, jóléte, becsülete" hangzott el, mint követelmény. Mivel a móri vereségről s általában a kritikus katonai helyzetről a főváros lakossága is értesült, a nyilvánosság tájékoztatására a zárt ülés az esti órákban nyílttá változott. Ez azonnal Pálfy János alelnök tiltakozásával kezdődött, aki egy felsőházi tag és egy képviselő elfogása miatt interpellálta Madarász Lászlót, aki kijelentette, hogy intézkedett az illetők szabadonbocsájtásáról. Batthyány ezzel nem elégedett meg, hanem követelte, hogy a Ház jelöljön ki küldötteket tagjaiból, akik a gyűlésbe hozzák az elfogottakat, hogy személyesen adjanak felvilágosítást. Ezt követően adta meg az elnök a szót Kossuthnak, hogy immáron a karzatok előtt tartsa meg beszámolóját, és indokolja, hogy miért javasolta a kormány és az országgyűlés Debrecenbe költözését. Témánk szempontjából most csak az az érdekes, hogy Kossuth ezt követően nyilatkozott „a béke megajánlásának indítványa" ügyében, amely - mint mondotta - a tanácskozás közben merült fel. Eszerint az ország védelmi háborút folytat, nem akar új szerzeményeket, csak megtartani azt, amire a király megesküdött. Ha a nemzet igazságos és törvényes jogait „méltányos kiegyenlítés" útján biztosítani lehet, az jó megoldás lenne. Bár nem bízik a sikerben - mondotta -, nem ellenzi, hogy az országgyűlés ilyen kísérletet tegyen. Kossuth rövid nyilatkozatának lényege az volt, hogy a megválasztandó küldöttek nem tekinthetők olyan megbízottaknak, akik az országgyűlés jóváhagyása nélkül „a speciális feltételeket megköthetik", mert ahhoz akkor részletes utasítás kellene, az pedig „az alkura nem jó eszköz". A küldöttek tekintsék utasításnak a már elhangzottakat, miszerint „köttessék béke Magyarország szabadságának, becsületének és jóllétének megóvására". Kossuth után rögtön felszólalt Batthyány. Kijelentette, hogy a küldöttség kérdéséhez nem kíván hozzászólni, mert „az félig-meddig eldöntöttnek tekinthető". A kérdés az, hogy mi történjék az országgyűléssel. Szerinte ugyanis nehézséget jelentene az, ha mind a kormány, mind az országgyűlés eltávózna - miközben a küldöttség eljár megbízatásában. A kormánynak el kell mennie, „hogy minden akadály nélkül biztosan intézkedhessék". A nagylétszámú országgyűlés költözése azonban akadályozná magának a kormánynak a mozgását. Célszerű volna tehát, ha a képviselők maradnának, de a kormányt utasítanák, hogy „rögtön távozzék Debrecenbe, és ottan biztonságban intézkedjék azokra nézve, mik a nemzet védelmére megkívántatnak". Batthyány érvelése szerint az országgyűlésnek meg kellene várni az általa kiküldött bizottság jelentését, s annak eredményétől függően határozni a további teendőkről.