Századok – 1991

Tanulmányok - Urbán Aladár: Batthyány Lajos a népképviseleti országgyűlésen 1848 decemberében III–IV/205

BATTHÁNY LAJOS 1848 DECEMBERÉBEN 217 szócsövéül szolgált a már idézett Jövő. December 15-én ebben intézett nyílt levelet a Honvédelmi Bizottmányhoz Madarász József, aki Kossuth előző napi országgyűlési beszédéhez csatlakozott, amely - többek között - a kormánybiztosok számának csökkentéséről nyilatkozott. Kevés, de erélyesebb biztost követelve, gyakorlatilag Batthyányi támadta, amelyre az Erdélyből érkező rossz hírek adtak alkalmat: „Lássák önök, mindenki azt beszéli, hogy ne bízták volna a Királyhágón túli részt Vayra, akit István nádor annyira szeretett, s egy más egyén által miniszterelnökké neveztetett ki..." A Madarász Józseftől megszokottan nehézkes írás arra figyelmeztet, hogy tanulni kell a „leléptetett" Batthyány- kormány hibáiból, bízni kell abban, hogy a „veres pártnak" van elég erélyes embere. Tudta ezt Batthyány is, állítja Madarász, de jobbnak tartotta „a volt pecsovicsokat simogatni, bennük alázatos szolgákat reményivé, mint az elhatározott szélső baloldal embereivel csatlakozni". A támadást nem értékelhetjük másként, mint lejáratási szándékot. Vagyis a baloldalt a radikalizálódó közhangulat közepette is aggasztotta a mérsékeltek szemében még mindég tekintélynek örvendő Batthyány megjelenése, várható országgyűlési szereplése. A kortárs Horváth Mihály elmondja, hogy Batthyány megérkezése bátorságot öntött az országgyűlés nyilvános ülésein megnyilatkozni nem merő képviselőkbe. Az így szerveződő „békepárt" vezetőjének tekintette a volt miniszterelnököt, aki például a Kaszinó nyilvánossága előtt éles szavakkal kritizálta a politikai vezetést, sőt a Honvédelmi Bizottmány egyes tagjaival heves vitába keveredett. A vita tárgya elsősorban az országgyűlés december 7-i, Ferenc József trónralépését elutasító határozata volt. Batthyány - úja Horváth Mihály - „abban egyezett meg pártfeleivel, hogy az ügyek folyamatát figyelemmel kísérjék, s az első kedvező alkalommal kísérletet tegyenek a határozat ellen". Ennek érdekében a gróf elsődleges célja az volt, hogy a Házban megfelelő többséget hozzon létre Kossuthtal és híveivel szemben. Erről Batthyány Kázmér lakásán folytak megbeszélések, ahol a volt miniszterelnök - mint vallomásában elmondta - Kazinczy Gáborral, Kovács Lajossal, Somogyi Antallal és más képviselőkkel több megbeszélést tartott. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy Madarász László a hír hallatán a rendőrséget megbízta Batthyány figyelésével. Az utókorban az sem kelthetne meglepetést, ha bebizonyosodna a sejtés, hogy a gróf politikai ellenlábasai késleltették mandátumának verifikálását, hogy ezzel akadályozzák hivatalos megjelenését az országgyűlésen. Ezt a gyanút az kelti fel, hogy amíg Batthyány megbízólevelét december 13-án továbbították az illetékes bizottságnak, az a maga igazoló jelentését december 29-én terjesztette be, egyidejűleg jelentve a jóváhagyást Molnár György Pest városi képviselő mandátumáról, amelyet csak december 23-án nyújtottak be verifikálásra.15 Bármiképpen volt is, az országgyűlésre visszatért ex-miniszterelnök Pestre történt megérkezése után több mint egy hónappal, megbízólevelének benyújtása után több mint két héttel, csak december 30-án kapott jogot arra, hogy a Ház munkájába bekapcsolódjék. Ekkorra már a Windisch-Grätz parancsnoksága alatt offenzíváját december 16-án megkezdett osztrák fősereg jelentős sikereket aratott. Görgey feladta Győrt, Perczel elvesztette a móri csatát. Az ellenség a fővároshoz közeledett, s nyilvánvaló volt, hogy a kormánynak menekülnie kell. A móri verség december 30-án volt, de még ennek híre meg sem érkezett, amikor Somogyi Antal az országgyűlés ülésén azt javasolta, miszerint a Honvédelmi Bizottmányt szólítsák fel, hogy számol-