Századok – 1991
Tanulmányok - Makkay János: Az uráli–finnugor őstörténet néhány kérdése az indoeurópai őstörténet szemszögéből I–II/3
AZ URÁLI-FINNUGOR ŐSTÖRTÉNET NÉHÁNY KÉRDÉSE 17 za teóriával — főleg a régebbi elméletek jó része a viszonylag kis területű U-PU őshazát az Urál hegység környékére lokalizálta. Hajdú Péter először a Volga, Káma és az Urál közé,5 7 majd László Gyula könyvének hatására az Urál mindkét oldalára, nagyjából a Káma, illetve az Irtisz és az Ob közé.58 Az Urál fontos szerepet.kap minden elméletben, hiszen az U-PU szétválása FU és proto-szamojéd ágra feltehetően nagyjából az Urál, mint geográfiai, kulturális és nyelvi határ mentén következhetett be. Egy ilyen elválásnak a jelei a régészeti kultúrák csoportosulásában már a mezolitikumban és a neolitikumban megvannak.5 9 Korán jelentkezett azonban egy másik felfogás is, amely a FU-nak ha nem is a legkorábbi, hanem feltehetően már kontinuummá dialektizálódott nyelvállapotát a Keleti tenger, az Urál és a Káspi tenger közötti egész térségre kiterjesztette, az őseredeti, valószínűleg kicsinynek vélt őshaza helyének meghatározása nélkül. Érdemes a svéd K. B. Wiklundnak erre vonatkozó, 1906-ból (!) származó sorait szó szerint idézni: „A finnugor népek legrégibb, ma ismert lakterületei a Keleti tengertől és a Finn öböltől az Urálig és a Káspi tengerig terjedtek, így tehát délről és nyugatról közvetlenül határosak voltak az indogermán lakterülettel. Hogy pedig a finnugor népek honnan kerültek ezekre a területekre, az teljességgel ismeretlen."6 0 Említettük volt már, hogy finn és észt kutatók, főleg régészek — így J. Ailio 1909-ben — lényegében Wiklundnak ezt a véleményét elevenítették fel, amikor ismételten megállapították, hogy a Baltikumban és Dél-Finnországban már az újkőkorban FU nyelvű lakosság volt. 1 Végül László Gyula a PU kezdeti állapotát szintén kis területre lokalizálta, majd a Közép-Lengyelország-Oka közötti erdős zónába helyezte el az U őshazát, és a szwidéri (kései őskőkori) népességgel azonosította.62 Megkülönböztette tőle a még északabbra élő Kunda (+Sigir) középső kőkori típuscsoportot, mint a protolapp hordozóját. Elmélete — jelentős régészeti módosításokkal ugyan, de — ma is használható és továbbfejleszthető modellt jelent. A FU vagy éppen U őshaza-elméletek kritikus pontjai ma két kérdéscsoportban foglalhatók össze. Az egyik az a/ hogy az V. és VI. térségen a legelső, epipaleolit-mezolit benépesülés után számolhatunk-e olyan jelentős népbeáramlással a neolitikum elején, amely e térségek legkorábbi etnikai-nyelvi képét alapvetően megváltoztatta volna. Sőt, ha volt is ilyen „második" benépesülés, az az első benépesülés „népforrásaitól" teljesen idegen törzsből eredt volna. Erre a válaszunk nem, bár látni fogjuk, hogy megoldása jórészt a protolapp eredeti mivoltától függ. A két térség nagy részén a jégtakaró visszavonulása i.e. 13 000 után legalább hatezer évig, sőt egyes helyeken még tovább tartott. Évenként körülbelül 100 métert hátrált a jég, és a növény- és állatvilág lassú terjeszkedését követték a felső paleolit életformában lévő, de valójában már mezolitikus vadászcsoportok. Karéliában, Finnországban és Észtországban nincsenek paleolit lelőhelyek (a legészakabbi ilyenek Kaunas és Vilnius közelében vannak, Magdaléni-Szwidéri kevert jellegű technológiák63 ). Az előbbi a tengerparton és a jégtakaró peremétől délre terjedhetett az Atlanti vidékekről kelet felé (1. irány), az utóbbi a gravetti nagy déli — sztyeppi — tömbjének a közvetlen utóda, és így délről érkezett (2. irány). Az 1. irány csak a Niemen és a Njiaris folyókig jutott el. A Szwidéri gravetti technológiát őrző késő paleolit-me-
