Századok – 1991

Történeti irodalom - A SZÁZADOK repertóriuma (Ism.: V. Windisch Éva) I–II/180

TÖRTÉNETI IRODALOM 183 llkálás teljes mellőzése néhány esetben bizonytalanság forrásává vált: pl. az általános szakban szereplő historiográfiai rész az időrend tudománytörténeti szakcsoportjaitól el nem különíthető tételeket is tartalmaz (ld. 221. 1.); magyar történeti érdekű tanulmányok kerültek be az egyetemes történet „egyes országok" szakcsoportba (pl. 4934, 4935, 4991, 5000, 5006, 10 200 sz. tételek); a nemzetiségek múlt századi hazai történészei pedig részben a „Külföldi történetírás" szakcsoportban szerepelnek (56. 1.). A kötet címleírásai megfelelnek a szakbibliográfiák gyakorlatának. A szerkesztők a bevezetésben ismertetik az anyag technikai kezelése és az indexek készítése során alkalmazott elveket, beszámolnak a nehézségek megoldásának útjáról. Az önmagában nem kifejező címet gondos annotáció egészíti ki — ezzel akár valamivel bővebben is élhettek volna a szerkesztők, különösen olyankor, amikor a cím nem indokolja a szakrendi helyet (pl. 1934, 1941, 2548, 2549, 4884. sz. tételek). A kötet használhatóságát a szép kiállítás, a mértéktartó, világos tipografizálás is fokozza. Mindössze az vitatható: nem kellett volna-e a megjelenés évét nyomdailag kiemelni az egyes tételekben — hiszen a fejezeteken belül általában ez az adat szolgál a besorolás alapjául. Mindezzel együtt történettudományi kézikönyveink nem túl hosszú sora igényesen szerkesztett, jól használható, nemcsak magyar, de az egyetemes történeti kutatást is előmozdító kötettel gazdagodott; olyan kötettel, amely egyben a magyar historiográfia fontos forrása; emellett — minthogy egyedülállóan nagymúltú, tudományosságunkban központi helyet elfoglaló orgánumról ad számot — lehetővé teszi azt is, hogy a ma történésze megismerje, megértse, megbecsülje elődei évszázados fáradozásait. Ennek jegyében emlékezzünk végül a repertórium kitervelőjére, megvalósítójára, aki azonban a sok munkával létrehozott kötetet mir nem vehette kézbe. Pamlényi Ervint kettős indíttatás is vezethette, amikor a repertórium gondolatát megfogalmazta: mint a Századok szerkesztőségi titkára, majd szerkesztője több mint húsz éven át, s mint historiográfus, aki átlátta a bibliográfiai tevékenység jelentőségét a szaktudományok számára (az ő kezdeményezésére indult meg a kurrens történeti bibliográfia a Századokban), természetszerűleg került szembe ezzel a megvalósításra váró feladattal. A gondolat és a munka megjelenése között több mint húsz év telt el; a nehezen létrejött kötetben benne van Pamlényi Ervin élete utolsó évtizedeinek egyik gondja és — bizonyára — egyik öröme is. Ez a kötet, amikor képet ad „a magyar történettudomány váltakozó formái mögött rejlő állandó tartalmakéról — ezzel Pamlényi Ervin üzenetét is közvetíti számunkra. v: Windisch Éva