Századok – 1991

Történeti irodalom - A SZÁZADOK repertóriuma (Ism.: V. Windisch Éva) I–II/180

TÖRTÉNETI IRODALOM 181 kia történetéről 66. Jugoszláviáéról 79, Romániáéról 109, Lengyelországéról 47 ismertetés látott napvilágot. Oroszország, ill. a Szovjetunió 142 ismertetéséből 131 tétel 1948 után jelent meg. Nem kevesebb egyenlőtlenséget mutat a magyar történelem egyes korszakaira fordított terjedelem — nem kis részben a szerkesztőknek a történelemről vallott nézetei folytán (a 19. században 1811 volt a legkésőbbi időpont, amivel a Századokban megjelenő cikk foglalkozhatott; 1848/49-ről az első kis közlemény 1896-ban jelent itt meg). A korszakokra bontott magyar történeti anyag 1967 tételéből 58 foglalkozik a honfoglalás előtti korszakkal; 570 a középkorral, 746 az 1711-ig, 226 az 1848-ig terjedő évszázadokkal; az 1848-1918 közti időszakot 222, 1918/19-et 31, 1919-1945 időkörét 74, 1945-1975 három évtizedét 33 közlemény tárgyalja. Míg a legújabb korszakok kisebb számú előfordulása természetes, feltűnő az 1711-1848 és ,1848-1918 közötti időszakok alacsony szereplése. Ezek az adatok nemcsak történettudományunknak az egyetemes történet, valamint egyes történeti korszakok iránti kisebb érdeklődésére vetnek fényt — következik belőlük az is, hogy az a nem kis történetkedvelő-történésztanár réteg, mely a Századok olvasói körét I alkotta, egyes vonatkozásokban, így főleg általában az egyetemes történet, s különösen a szomszédnépek történetének területén nem jutott korszerű, színvonalas ismeretekhez. A képet természetesen módosítaná a ι Századokkal párhuzamosan megjelenő folyóiratok cikkanyagának vizsgálata; valójában azonban ezek egyike sem játszott akkora szerepet a történeti ismeretek szélesebb körű közvetítésében, a történeti tudat formálásában, mint a Századok; egyrészt rövidebb élettartama, másrészt általában szűkebb körű elterjedtsége folytán. Emellett az egyetemes történet vonatkozásában (a Világtörténet megindulásáig) a magyar történettudománynak egyáltalán nem volt — az Egyetemes Philológiai Közlönyhöz hasonló — publikációs lehetősége. (Egyedül 1848/49 vonatkozásában pótoMSk bőségesen egyéb kiadványok a Századok szűkszavúságát.) 1 További historiográfiai tanulságok nyerhetők a repertóriumból, ha anyagát a Századok korszakaira lebontva vizsgáljuk (ezt szerencsésen lehetővé teszi, hogy a szerkesztők a fejezeteken belül általában a megjelenés időrendjében közlik tételeiket — indokolt esetben betűrendben; itt jegyzem meg, hogy néhány szak• ban, pl. a 172-175. vagy a 190-191. lapokon a rendezés elve nem megfejthető). A feldolgozott 109 év kisebb fele, 46 év (1867-1912) a dualista kor tudományosságának jegyében áll; a modernebb irányzatok megjelenése a — főleg Domanovszky Sándor nevével fémjelzett — 1913-1947 közötti 35 évre esik; a harmadik, 1948-1975 közötti 28 év a marxista történettudomány korszaka. Ezt szem előtt tartva válik a repertórium a szó szoros értelmében érdekfeszítő olvasmánnyá is. Néhány példa az általános részből. Bár ismeretes a segédtudományok művelésének háttérbe szorulása hazánkban, a számadatok így is meglepőek: 1944-ig 31 oklevéltani közlemény jelenik meg, ezután már csak egyetlenegy (1963-ban Kumorovitz Bernáttól); a pecséttan 1914-ig 68 közleménnyel volt jelen, utána már szintén csak egyetlen közlemény következik (1968-ból, külföldi szerzőktől); a címertan 1916-ban, a történeti földrajz 1946-ban szűnik meg, a genealógia 1908-ban (nem számítva Nemeskéri János biogenealógiai tanulmányát 1944-ben). Más szempontból érdekesek az évfordulók, emlékünnepélyek, kongresszusok adatai. 1914-ig a Századok 67 emlékünnepséget regisztrál, a 20-as, 30-as években mindössze négyet, 1952 után viszont 63-at. Belföldi kongresszusról, konferenciáról 1888 és 1953 között nincs beszámoló; külföldiről — ami nyilván a magyarok részvételét jelenti — 1913-ig 12, 1948-ig 2, 1975-ig 74. Nem érdektelenek néhány korszak feldolgozásának részletesebb számadatai sem. Az Anjou-kor — melyet a Századok létrejöttétől kezdve kutattak — 1913-ig 88 közleménnyel szerepel, 1948-ig már csak tizeneggyel, 1975-ig kilenccel. Természetesen növekszik viszont az 1848/49-cel foglalkozó közlemények száma: 1913-ig 14, 1948-ig 22, 1975-ig 27. Egyes közleménytípusok számadatainak változásai is jellemzőek. Az 1526-1711 közötti korszak forrásközléseinek és forrásismertetéseinek száma 1913-ig 157 (ez a Századok első korszakának fő szakterülete, bár a közlemények sokszor ,csak rövid adatközlések); ez a szám — kissé túl meredeken — 1948-ig 12-re, 1975-ig ötre csökken. Ugyanakkor (érthetően) nő a gazdaság- és társadalomtörténeti közlemények (valamennyi korszakra vonatkozó, összesített) száma: 1913-ig 113 (ezek egy része csak adalék), 1948-ig 53 (többségükben már igényes, korszerű tanulmányok); 1975-ig 94 (a marxista történettudomány irányvonalának megfelelően). Historiográfiai értéke mellett a Századok repertóriuma a történettudományi kutatás egyik alapvető kézikönyve. Egyfelől természetesen kevesebbet, másfelől szükségképpen többet nyújt, mint Kosáry Domokos bibliográfiai szintézisei. Amellett, hogy a kutató az egyes kérdések irodalmának egy lényeges vonula-