Századok – 1991

Történeti irodalom - A SZÁZADOK repertóriuma (Ism.: V. Windisch Éva) I–II/180

180 TÖRTÉNETI I RODAI Χ)M kezik, szerzetesek Magyarországon és Erdélyben is voltak. A 159. sz. harang feliratának SPS SANCTI szavait a hozzá tartozó 6. jegyzet hibásan oldja fel SPIRITI SANCTI-nak, a spiritus a negyedik declinatioba tartozik, genitivusa is spiritus. A 190. sz. harang készíttetője az illustrissimus magnificentissimus jelzők tanúsága szerint nem a lengyel király somlyai Báthori István, hanem az 1605-ben elhunyt ecsedi Báthori István országbíró volt, így indokolatlan az évszámot 1587-ről 1584-re módosítani. A 243. sz. harang feliratában a Partium Hungáriáé superiarum (superiorum helyett) talán csak sajtóhiba, a 421. sz. harang feliratában viszont az ecclesiae F F minor feloldása helyesen ecclesiae fratrum Franciscanorum minorum (és nem fratri Fanciscanae). Heckenast Gusztáv A SZÁZADOK REPERTÓRIUMA { Szerkesztette: Pamlényi Ervin, közreműködött: Diószegi Mária és Kulcsár Erzsébet ι Budapest 1987, Akadémiai Kiadó, 763 1. Amikor a Századok 1867-ben útjára indul, az első megjelenését megelőző és követő néhány évtizedben Európa számos országában hasonló, modern történettudományi szakfolyóiratok tűnnek fel. Egyes országokban — Hollandiában, Franciaországban, Dániában, Olaszországban (Firenzében), s Ausztriában is — már a század 30-as, 40-es éveitől kezdve megjelennek (s máig fennmaradtak) a történettudomány szakszerű művelését célul kitűző folyóiratok, de a többség a 60-as, 80-as évek szülötte: a müncheni Historische Zeitschrift (1859), a román Analele Academie Románé (1867) és a Memoriale Sec*6iunii Istorice (1867), az angol Transactions of the Royal Historical Society (1869), Svájcban a Jahrbuch (később Zeitschrift) für schweizerische Geschichte (1876), s három év múlva az olasz Bollettino, Ausztriában — az 1848 óta létező Archiv für österreichische Geschichte mellett — 1880-ban a Mitteilungen des Instituts für österrecihische Geschichtsforschung, német földön, Kölnben a Historisches Jahrbuch (1880). A sor a nyolcvanas években is folytatódik: Svédország: Historisk Tidskrift (1881), Nápoly: Rivista storica italiana (1884), Lengyelország, Lwow: Kwartalnik historiczny (1887), Spanyolország: az akadémiai Anuario (1888); 1895-ben jelenik meg végül a prágai Cesk*2 Casopis Historick*2. Ε folyóiratok — hasonlóan a Századokhoz — hosszú életűek: nagy többségük napjainkban is megjelenik. Amiben a helyzet eltérő: míg a legtöbb országban előbb-utóbb megjelenik a második-harmadik történettudományi orgánum (az ország egyik központjában, s a történettudomány általános művelésének igényével) — addig a Századok súlyával, rangjával egyenértékű, hosszú életű történeti folyóirat még sokáig nem jelenik meg Magyarországon. Ez a körülmény adja meg a Századok repertóriumának egyik jelentőségét. A Századok a magyar történettudomány fő vonulatának tükre, ha nem is e történettudomány egészének, hiszen minden korszakban voltak tudósok , akik valamilyen — személyes, történetfelfogásbeli vagy politikai — okból nem, vagy csak elvétve publikáltak a folyóiratban. A repertórium azonban — ennek figyelembevétele mellett — így is alkalmas arra, hogy képet adjon a magyar történettudomány törekvéseiről, súlypontjairól, változásairól a feldolgozott 109 éves időszakban. Minthogy fennállása során a Századok — az utolsó évtizedektől eltekintve — a magyar történelem művelését tekintette kizárólagos feladatának, természetes, hogy a 2263 tételnyi magyar történeti címanyag mellett az egyetemes történeti közlemények száma mindössze 225. Ebből kiemelkedőnek számít Ausztria, ill. a Monarchia története 27 tétellel, Németország 17 tétellel, Oroszország/a Szovjetúnió 26 tétellel (2 kivételével 1949 utáni cikkek és tanulmányok). Feltűnő a kelet-közép-európai államok háttérbe szorulása: Lengyelországról 1885-1970 között egyetlen cikk sem jelenik meg. Ezt a képet a recenziók adatai módosítják, jelezve a történésztársadalom igényét a nemzetközi tudományosságban való tájékozódásra: a 4049 magyar történeti mű recenzióit felölelő címanyaggal 2131 egyetemes történeti tárgyú recenzió áll szemben. Ezek megoszlása fényt vet a magyar történettudomány kötődéseire. Természetszerűleg emelkedik ki Ausztria (181 tétellel), de a legnagyobb hangsúlyt Németország kapja (227 tétellel); Franciaország 119 tétellel, Anglia 95 tétellel szerepel. Kelet-Közép-Európa államai ennél szerényebb helyet foglalnak el: Csehszlová-