Századok – 1991
Tanulmányok - Makkay János: Az uráli–finnugor őstörténet néhány kérdése az indoeurópai őstörténet szemszögéből I–II/3
12 MAKKAY JÁNOS Krahe annyira biztos volt feltevése igazában, hogy kijelentette: az a régészeti művelődés, amely ezzel az ó-európai, átmeneti csoporttal azonosítható, tehát a zsinegdíszes kerámia, nem származhat keletről (a gödörsíros művelődésből, mint azt akkoriban sok régész, pl. V. G. Childe is vélte33 ). Ezzel évtizedekkel megelőzte a mai régészeti kutatást! Krahe hidronímiájának ilyen régészeti modellje ugyanakkor kiváló összhangban van J. Koivulehto álláspontjával. Koivulehto a következőképpen ír a balti finn-lappban meglévő IE kölcsönzésekről: „a finnugorban, és különösen a proto- finn-lappban (Koivulehtónál a keletitengeri finn-lapp) vannak olyan kölcsönzött szavak, amelyek még az IE alapnyelvi hangállapotot mutatják, azonban nem feltétlenül egy sajátos, az indoiráni elválása előtti nyelvformából származnak. Az IE eredetik és finnugor megfelelőik elterjedése alapján ítélve azokat a korai IE dialektusokat kell a kölcsönadó nyelveknek tartanunk, amelyekből a későbbi germán, balti és szláv nyelvek kialakultak."34 Nem kétséges, hogy itt pontosan a közép- euópai vonaldíszes kerámia kései genetikus utódairól, északra, észak-keletre és keletre elterjedt csoportjairól van szó! Koivulehto két keltezési lehetőséget lát aszerint, hogy a zsinegdíszes kerámia (Finnországban a harci balták vagy a csónak alakú balták) népe már protobalti dialektust beszélt-e (mind a Baltikumban, mind az erdős zónán), vagy egy átmeneti, még közös vonásokat mutató protogermán-protobaltit.3 5 Ő az előbbit tartja valószínűnek. Tekintettel arra, hogy a TRB sohasem jutott el a Baltikum északabbi részeire vagy Finnországba, a ZS viszont néhány évszázadra (talán i.e. 2000-1600 között) még Dél-Finnországban is elterjedt,3 mi is ezt támogatjuk. Érdekes teóriát fogalmazott meg P. W. Schmid, aki — szerintünk sikertelenül — szeretné korszerűsíteni H. Krahe hidronímia-rendszerét. Schmid szerint a finnországi Turku közelében a Keleti tengerbe folyó Aura-joki előtagja, az aura feltehetően az ó-európai hidronímia névanyagához tartozhat.3 Ha ez igazolható, akkor csakis az előbb említett ZS terjeszkedéssel hozható összefüggésbe (tehát protobalti hatásokkal), hiszen más oldalról tudjuk, hogy nincsenek megbízható adatok ős-, azaz protogermán helynevekre Finnország területéről.3 8 Tudjuk, hogy a ZS i.e. 1600 körűire visszahúzódott Fél-Finnországból és az északi Baltikumból nagyjából a Daugava folyó völgyéig (és ezzel kialakult egy végeredményben mindmáig fennálló IE-FU, ma lett-észt nyelvi határ a Baltikumban).39 Ez magyarázhatja, hogy az északi Baltikumban a proto-finn sztrátum alatt miért vannak nyomai egy régibb, IE, protobalti helynév-rétegnek.40 A zsinegdíszes kerámia által képviselt protobaltiak azonban elterjeszkedtek kelet felé is, egészen a Volga felső folyásvidékéig, Jaroszlávl, Tver és Kosztroma városokig (területük magába foglalta azt is, ahol ma Moszkva fekszik). Ez az ág a finnugor őstörténet-kutatásból jól ismert Fatyanovo- kultúra! Az ó-európai tömbből messze kinyúló protobalti éket a finnugorok azonban hamarosan, már az i.e. 2. évezred közepe táján „visszafoglalták", asszimilálták.41 Egészen az i.sz. 9. századig finnugor terület maradt, a meiják éltek a jaroszlavl-i területen. Ekkor kezdődött meg az elszlávosodása, azonban a néprajzi anyag mintakincse szinte napjainkig őrzi az ősi, finnugor eredetű mintakincset.4 2 Ez a Fatyanovo- terjeszkedés nemcsak azt mutatja, hogy a permi-proto-mordvin FU dialektusokba is átkerülhettek protobalti nyelvi hatások. Hanem azt is, hogy az IE-FU nyelvi érintkezések különösen bonyolult feltéte-
