Századok – 1991

Történeti irodalom - Popa Radu: La începuturile evului mediu Romanesc. (Ism.: Entz Géza) I–II/150

152 TÖRTÉNETI I RODAI Χ)M 7.6 által megállapított, részben valószínűsített elhelyezkedését a 29. ábra mutatja. Kialakulásuknak a 11-13. századra való visszavezetése azonban nagyon kérdéses. Az írott fonások még 1247 és 1350 között is nagyon hézagosak, s belőlük a 11-12. századi állapotokra nem lehet visszakövetkeztetni. Amint a vonatkozó fejezetből is kitűnik, a kutatás mostani állapotában a régészeti adatok sem adhatnak e tekintetben megfelelő eligazítást. A Hátszegi-medence középkori kultúrájának kézzelfogható emlékei az egykori épületek. Ezek részben templomok, részben lakótornyok. A terület három királyi váráról egykorú írott említés a 13. század második felétől található. A dévai (1269), a hunyadi és hátszeg várak (1276) kőépítkezéseinek kezdete erre az időre tehető. Legkorábbi, még 11. századi Vajdhunyad hosszan elnyúló eliptikus földvára, amely a mai vár kertjében a Szent Péterről elnevezett, jó kilátást nyújtó dombon, a Zalasd patak és a Cserna folyó egybeszögellésénél 220x70 m nagyságú területet foglal el. Ennek várnépe temetkezhetett a század elején felfedezett kincsesdombi 11. századi temetőben. A földvárban néhány éve folytatott, még közöletlen ásatás a várdomb alatt megtalálta településük nyomait is. A földvár elhelyezkedése és alaprajza erősen emlékeztet Erdély délkeleti, szárazföldi várláncolata tagjaira. A vár, váralja, temető együttese pedig a 11. századi i^páni vár település szerkezetét idézi (Szabolcs, Doboka). A mai vár feltehetően 13. századi kőfala a földvár közvetlen közelében lévő sziklaperemen épült, s vált magjává Hunyadi János és Mátyás király várkastélyának. — A dévai vár a 13. század harmadik negyedében kezdett kiépülni, s már a 14. század elején Hunyad megye hadi és közigazgatási központja lett, szemben a tatárjárás által valószínűen feldúlt vajdahunyadi földvárral, és a jóval egyszerűbb, tulajdonképpen csak egy kisebb megerősített toronyból álló hátszegi várral. — A hátszegi vár legújabb ásatása egy szerényebb méretű, hatszögletű, belső fallal és külső sánccal körülvett tornyot tárt fel, amely az Óraljaboldogfalva fölötti magaslatot koronázza. Ezt kapta meg 1462-ben a Kendefi család Mátyás királytól a Váralja nevű községgel együtt. Megoldása lehetett mintája a négyszögletes, három-négy szintes, kenézek által emelt lakótornyoknak (Malajesd, Reketyés), amelyek romosán bár, de még magas falakkal ma is állnak. Hozzájuk számítható még a Kolcvár sziklája alatti kápolna négyszögű szentélye fölé emelt háromszintű, falazott sisakú torony is. Valamennyi építkezés összefügghetett a vonatkozó kenézcsaládok (Felsőszálláspataki, Demsusi, Kendefi) feudális megerősödésével, s így építésük a 15. századnál előbbre nem tehető. Ugyanez vonatkoztatható a Malomvíz patak völgyének a Retyezát hegységből való kilépése fölött festőien emelkedő sziklára, valószínűleg a Kendefiek által emelt Kolcvárra is. Aránylag kisméretű négyzetes tornya köré épült várfalhoz a belső udvaron palota, a nyugati oldalon pedig két toronyszerű, sokszögű, az udvar felől megközelíthető építmény csatlakozik. A várak után Popa részletesen foglalkozik a legújabb helyszíni kutatások figyelembevételével a Hátszegi-medence tatárjárás után épült későromán és korai gótikus kőtemplomaival. A kenézcsaládok által épített, és számos helyen falfestményekkel díszített ortodox egyházak az erdélyi román lakosság legkorábbi, állandó jellegű anyagából emelt építészeti alkotásairól tesznek tanúságot. Helyesebbnek tartanám, ha az „udvari templom" (biserca de curte) helyett egyszerűen a vonatkozó falu kegyúri templomáról beszélne a szerző, amely eredetileg is, későbbi bővítése esetén is a középkori Erély általánosan elteijedt falusi plébániatemplomának felel meg. A régészetileg alaposan megkutatott, 14. század elején épült sztrigyszentgyörgyi templom 12. századi temetője valószínűvé teszi az épület fából készített korábbi előzményét. Aligha elfogadható azonban annak feltételezése, hogy a későbbi templom szinte egész hajója fölé torony épült volna. A pestényi templom románkori ajtajáról annak lebontása előtt fénykép készült. A félköríves ajtó timpanon nélküli nyílását hasonlóan a csiki egykorú bejáratokhoz vastag henger keretezi. A Kolcvár alatti kápolna alaprajza ugyan kétségtelenül 13. századi típusú, de négyszögű szentély fölött emeletén kandallóval ellátott, harmadik szintjén kulcslyuk alakú lőrést mutató torony a 15. század második felénél nem lehet régebbi. Mivel a torony terméskő falai sehol nem mutatnak elválást a szentélytől, a torony és a szentély, illetve az egész kápolna együtt-építése nem kétséges. Nyereség a lesniki, nuksórai és csolnakosi templom bemutatása. Érthetetlen, hogy miért gondolja a szerző elfogadhatatlannak a legutóbbi helynévnek a „csolnakos" szóból való származtatását. Az utolsó előtti fejezet a megye kialakulásáról szól. Popa szerint az első megyeközpont Hátszeg és annak vára. 1276-ban, tehát a hátszegi várral azonos évben merül fel oklevelesen a Hunyad megye elnevezés, amelynek azonban központja már a következő század elején Déva. Ugyanekkor merül fel a „districtus Haczak", amelyben a kenézségek döntő szerepet visznek. A ,jurati ac universitas nobilium et Kenezyorum" igazságszolgáltató gyűlései 1360 után mint a terület fő szervező ereje jelennek meg. Ε körülmény is hozzájárul a kenézcsaládoknak az országos nemességbe való emelkedéséhez, amelynek legkorábbi és legjelentősebbé váló példája a Hunyadi-család részére 1409-ben Zsigmond király által megerősített váradomány.