Századok – 1991
Közlemények - F. Font Márta: II. András orosz politikája és hadjáratai I–II/107
124 F. FON T MÁRTA bosszút álltak, és felakasztották őket.16 5 A győzelmek sorozatát produkáló hadjárat végén a gyermek Danyiilt beiktatták fejedelemségébe. A gyermekkel Halicsban maradt anyja, aki fia mellett politikai szerepet is akart játszani, e törekvései miatt a magyarok távozása után azonnal szembe került a halicsi előkelők körével. Épp azokkal, akik Danyiilt uralomra juttatták. A magyar fegyveres segítség nélkül a régensségre törő özvegy és a bojárok ellentéteiből az utóbbiak kerültek ki győztesen. A fejedelemasszony még 1211 folyamán Belzbe távozott, de — valószínű: követei útján — a magyar király udvarában keresett támogatást az uralomra jutott bojárokkal szemben. II. András személyesen indult útnak „rendet teremteni". Hogy a bojári ellenállást legyőzze, a hangadó Vlagyiszlavot Magyarországra hozta, és bebörtönözte. A másik irányításra törő bojár, Szugyiszlav megváltotta fogságát, míg harmadik társuk, Filipp sorsa ismeretlen, lehet, hogy a kínzásokkal „megúszta".1 6 András távozása után Danyiilnek és anyjának helyzete épp olyan bizonytalan volt, mint annakelőtte. Nyilván a bojárság magatartását nemcsak e három, név szerint is megnevezett előkelő befolyásolta; ők csak élére álltak egy szélesebb réteg törekvéseinek. Valószínű, hogy Danyiilék távozására még 1212-ben sor került.16 7 Ezt követően kezdte megszervezni András király a következő hadjáratot, amely 1213 szeptemberében, Gertrud meggyilkolása idején indult el — és szakadt félbe. Az 1211 és 1213 közötti események datálása körül — úgy tetszik — megoldhatatlan kronológiai problémák vannak. Az események sorrendje világos: Danyiil fejedelemségbe ültetése, a bojárok anyját elűzik, majd II. András segítségével visszatér, Vlagyiszlavot magyarországi fogságba vetik, ennek ellenére Danyiilékat ismét elűzik, erre következik az újabb hadjárat. Ebből az eseménysorból pontosan rögzíthető időben történt az első (1211. szeptember) és az utolsó (1213 szeptember) komponens. Lényeges lenne a közbenső hadjárat idejének megállapítása, de erről csak annyit tudunk, hogy télen történt, Hrusevszkij szerint akár 1211/12, akár 1212/13 tele számításba jöhet. Úgy gondoljuk, Danyiil uralmának felettébb instabil volta a korábbi datálást valószínűsíti. Ugyancsak emellett szól, hogy az 1213. évi hadjárat idején Danyiilék már nincsenek Magyarországon, hanem innét Krakkóba távoztak. Az Oroszországba vezetett hadjáratok tárgyalását megszakítva a magyar királynak más irányú, de közvetve ide is kapcsolható külpolitikai lépésére kell kitérnünk. II. andrás 1210 táján aktivizálódott külpolitikájához (ld. a feléledő orosz hadjáratokat, a balkáni expanzió felelevenítését)1 8 kell kapcsolnunk a német lovagrend 1211. évi behívását. Noha e ténynek inkább belpolitikai jelentőséget szokás tulajdonítani, és átlalában ilyen szempontból tárgyalja a szakirodalom. A lovagok letelepítése az ország délkeleti csücskében nyilvánvalóan katonai és egyházpolitikai célzattal történt.16 9 A Havasalföldön és a Dnyeszter felső folyásánál hadakozó II. András e harcok során érintkezett Kumánia két szélső nyugati pontjával, sőt a kunokkal is összecsapott. A köztük való térítés és a halicsi uniós törekvések (ld. a pápával történt levélváltást) ugyanazt a célt szolgálták. Természetesen védelmi feladatok mellett, de a lovagok behívása idején a többirányú expanzióra képes Magyarország számára ez aligha lehetett elsődleges szempont. Az 1213. évi belpolitikai konfliktus — úgy tűnik — II. András külpolitikai szándékait nem változtatta meg. Gertrud királyné meggyilkolása miatt a király maga
