Századok – 1991
Közlemények - F. Font Márta: II. András orosz politikája és hadjáratai I–II/107
II. ANDRÁS OROSZ POLITIKÁJA ÉS HADJÁRA TAI 125 170 visszafordult ugyan, de Vlagyiszlav Kormilicsicset tovább küldte a sereggel. 1213 őszén a magyarok útnak indulásakor Danyiil és Vaszilko mindketten Volhiniában voltak, és megpróbálták megvetni lábukat a fejedelemség egy-egy szegletében.17 1 Miután Danyiil elhagyta a magyar királyi udvart, II. Andrásnak taktikát kellett volna változtatnia. Egy új koncepció jegyében engedhette szabadon a bebörtönzött Vlagyiszlavot, és tette meg — a kényszerű visszafordulás miatt — a magyar csapatok irányítójának. A magyarokkal való együttműködés fejében ekkor kaphatta Vlagyiszlav azokat a birtokokat, amelyek 1218-ban az esztergomi érsek tulajdonába kerültek.17 2 Hrusevszkij a Vlagyiszlav-féle hadjáratra vonatkoztatja II. Andrásnak azt az 1214-re datált (valójában korábbi) oklevelét, amelyben az „in exercitu contra Gubatos" kitétel olvasható.173 Az ukrán szerző értelmezésében a „Gubatos" „Galatos"nak olvasandó, és Halicsra vonatkozik. Ez azonban félreértés.17 4 A magyar uralmat megtestesítő Vlagyiszlav ellen — kihasználva a magyar király távollétét — Leszek és volhiniai hívei szervezkedni kezdtek. Leszek maga mellé gyűjtötte az egész volhiniai terület haderejét (Alekszandr Vszevologyicsot, Msztyiszlav Nyemojt), a kis-lengyelországi előkelőket, és Danyiillel, Vaszilkoval az oldalán Halics ellen indult. Bár a csatatéren győzelmet aratott, Halics várát elfoglalni nem tudta. A lengyel beavatkozás magyar-lengyel konfliktust eredményezett.1 Az a felismerés, hogy Vlagyiszlav uralma egyikük érdekeit sem szolgálta, mindkét felet a megegyezésre serkentette. II. Andrásnak továbbra is számolni kellett egy belső oppozícióval, amely a gyermek Béla herceg megkoronázását kikényszerítette,17 6 ezért a korábbi megállapodást megszegő Vlagyiszlav ellen nem tudott azonnal fellépni. A magyar-lengyel megegyezést illetően pedig a krakkói politika nem volt egységes. Az egyik álláspont a magyarokkal való megegyezés szükségességét vallotta az önálló próbálkozások sikertelensége után. A másik csoport Krakkó befolyását Halicsra is ki akarta terjeszteni, és ellenezte a magyarokkal való szövetséget. Az aktív orosz politikát követelő párt mögött a már említett Odrowaz, valamint az Awdanców nemzetség állt. Az 1210- es évek közepén e két nemzetségből kerültek ki Leszek politikájának kulcsfigurái, az előbbiből Iwan kancellár, az utóbbiból Pakoslaw wojewoda (castellanus), aki Leszek orosz hadíáratainak vezetője volt.177 Leszek és II. András megegyezésére az ún. szepesi találkozón került sor17 8 Pakoslaw aktív közreműködésével. A megállapodás tárgya a halicsi terület volt, ebből Krakkó a vele közvetlenül határos Peremislre és Ljubacsevre tartott igényt. A krakkói „orosz-párt" befolyását jelzi, hogy ez utóbbi helység nem Leszek fejedelem, hanem Pakoslaw castellanus birtokába került.17 9 A magyar-lengyel uralmat Leszek és András gyermekei, az ötéves Kálmán és a hároméves Salomea testesítette meg. A megegyezés elvi síkon tökéletesre sikerült, a gyakorlatban azonban számos további problémát vetett fel. Az első mindjárt az volt, hogy e nyíltan vállalt expanzió szakított azzal a korábban többször és mindkét részről deklarált céllal, hogy ti. a magyarlengyel hadak a Romanovicsok ügyének támogatói.18 0 Ez a szituáció elsősorban Leszek számára hordozott veszélyeket, mivel Vaszilko és Danyiil a volhiniai bojárság körében támaszra találva Volhiniában a korábbi lengyel befolyás csökkenését eredményezhette, noha Leszeknek a volhiniai haderőre is szüksége volt.18 1 Danyiil és Vaszilko önállósodása II. András halicsi esélyeit annyiban rontotta, hogy a magyar uralommal szemben egy újabb alternatívát jelentett. A szepesi egyezkedés
