Századok – 1991
Közlemények - F. Font Márta: II. András orosz politikája és hadjáratai I–II/107
II. ANDRÁS OROSZ POLITIKÁJA ÉS HADJÁRA TAI 115 való, hogy az évekre bontás nem a lejegyző krónikás, hanem a későbbi másoló vagy redaktor munkája.9 4 Ezért a datálás nem megbízható, egytől négy évig terjedő eltéréseket lehet felfedezni benne.9 5 Ε tévedéseket Hodinka is észrevette, három évre tak-96 sálta, noha Hrusevszkij munkáit nem ismerte, illetve nem vette figyelembe. A halics-volhiniai évkönyv kronológiai zűrzavara ellenére figyelemre méltó alkotás irodalmi, nyelvi, történeti-művelődéstörténeti szempontból egyaránt. Az irodalmi stílusvizsgálatok rámutattak arra, hogy a szerző számára ismertek voltak a bizánci elbeszélő források, illetve az elbeszélő műfaj nem annales-típusú művei is: a hronográfok,9 7 Malalasz krónikája, Flavius Zsidó háborúja, a regényes Nagy Sándor-életrajz; és az egyházi irodalomban is jártas volt.98 Nyelvi jelentősége, hogy a délnyugati területek óorosz nyelvjárásaira, a formálódó ukrán nyelv fejlődésére utaló jellegzetességeket hordoz, az egyházi szláv nyelvi elemek számottevő mennyisége mellett.9 9 Történeti-művelődéstörténeti fontossága miatt készült el kommentárokkal ellátott mai orosz és angol nyelvű fordítása is.1 0 Irodalmi-nyelvi és történeti-forráskritikai szempontból sem közömbös, hogy az 1201-1292-re datált, lényegében azonban az 1205-1289-es évek eseményeit elmondó szöveg milyen részekből áll (milyen szvodokat tartalmaz), ezek hol keletkeztek, kik a szerzők. Az kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a halics-volhiniai évkönyv két külön részből áll, egy halicsiból és egy volhiniaiból; de arra vonatkozóan számos elképzelés született, hogy a kettő közti cezúra hol vonható meg (ld. 3. sz. táblázat). A felsorolt szerzők közül Hrusevszkij, Orlov, Cserepnyin, Lihacsov, Pasuto és Jerjomin elsősorban irodalmi, Henszorszkij, Tschizewskij és Worth nyelvészeti módszerrel dolgoznak.101 A legújabb szövegkiadások és a fordítások közül Perfecky Worth megállapításait, a Lihacsov szerkesztette PLDR pedig Pasutoét teszi magáévá, csupán az 1238. évi kijevi évkönyv létét tagadja.102 Ezt ugyanis nem fogadta el a szovjet tudományosság. A szerzők többsége megelégszik a halicsi és volhiniai részek elkülönítésével, részletesebb vizsgálatokat Pasuto irodalmi-történeti szempontú és Henszorszkij nyelvészeti alapú megközelítésében találunk (ld. 4. sz. táblázat). A keletkezés helyének és idejének megállapítását az egymásnak ellentmondó vélemények miatt korántsem lehet lezártnak tekinteni. Az egyes szerzők személyét illetően a következtetések fölöttébb hipotetikusan (ld. Tschizewskijnél és Worthnál olvasható kritikákat) kezelendők, hiszen a szövegben előforduló személyek és a történetírói tevékenység összekapcsolását perdöntő módon bizonyítani egyetlen esetben sem lehetséges. A nyelvészeti oldalról közelítő Tschizewskij és Worth a halicsi és a volhiniai szerző elkülönítésére tesznek kísérletet. Módszerük (amelynek lényege néhány stíluselem statisztikai vizsgálata, pl. Tschizewskij nél a dativus absolutus használata, Worthnál bizonyos lexikai-morfológiai-szintatktikai elemek jelenléte) hasonló eredményt hoz: a választóvonal 1260/61 tájára tehető, ezen belüli differenciálásra azonban egyikük sem vállalkozik. Akárhogy is fog eldőlni a szvodok és szerzők sorsa a jövőben, azt bizonyosra vehetjük, hogy a magyar vonatkozású részek az évkönyv halicsi részében találhatók. Ε terjedelmében jelentős alkotás műfaját tekintve is polémiát váltott ki. Szerzője szakított a korábbi történeti irodalomnak az időt kompozíciós elemként felfogó szemléletével. Mivel e rész középpontjában Danyiil Romanovics fejedelem áll, ő pedig a délnyugati orosz területeknek épp olyan meghatározó egyénisége, mint Alekszandr
