Századok – 1991
Közlemények - F. Font Márta: II. András orosz politikája és hadjáratai I–II/107
112 F. FONT MÁRTA A követjárások közül viszont az megy kivételszámba, ha valamelyik datálásra támpontunk van. Az egyik ilyen Miklós esete, aki IV. Béla 1244. évi oklevele6 7 szerint azután járt Danyiil fejedelemnél, miután az visszatért a tatároknál tett útjáról (illustrimo Duce Daniele qui Tartarorum principe visitato ad propria rediens). Az oklevél datálását illetően eltérő álláspontok láttak napvilágot,68 a legújabb vélemény szerint 1246-ra keltezhető.6 9 Kevésbé pontosan lehet meghatározni a Sáros megyei German útjának idejét. Az 1259-ből származó oklevél70 tanúsága szerint — amelyben felmentik Sáros várával szembeni adósságai alól — ezt oroszországi követségeivel érdemelte ki (in deferendis legationibus in Rusciam). Az oklevél egy későbbi átirata7 1 azt mondja, German Danyiilnál járt (ad dilectum cognatum suum, Danielem, illustrem Ducem Ruthenorum). Véleményünk szerint Danyiilt gyermekeik házassága után (1246) nevezhette IV. Béla szeretett rokonának és koronázása előtt (1254) dux-nak. Tudjuk, sem messzemenő következtetések levonására, sem statisztika készítésére ez a huszonöt oklevél nem alkalmas; mégsem látszik talán érdektelennek annak áttekintése, milyen társadalmi közegből kerültek ki az Oroszországban hadakozók eme illusztris képviselői. A királyi udvarhoz, tehát mindenképpen az arisztokrácia elitjéhez tartozott Pál udvarbíró, Nána királyi főlovászmester és mosoni ispán, Lőrinc mosoni ispán és File bán, valamint Iwachin szebeni és Jordan szepesi ispán. Az ifjabb király környezetének képviselője Dénes lovászmester, míg Demeter Kálmán hercegi udvartartásából került ki. Tamás ispánról nem tudjuk, ispáni címe milyen hatalmat takart. A király követi megbízatásait teljesítők közül a szolnoki Ceka, a sárosi German, a zalai Fábián és Vince, valamint a testvérei halála miatt is megjutalmazott János társadalmi felemelkedésüket köszönhették a királyi szolgálatnak. Az uralkodó osztály alsóbb rétegeibe tartozók — ismert adataink szerint — inkább az országhatártól nem messzi területről kerültek ki: pl. Buhtka és Natk Túrócba, Bogomerius Liptóba, German Sárosba való volt, míg szepességi illetőségű Jordan ispán és a Lev Danyilovics kérésére megadományozott Witk. (A követi megbízatásnak nyilván a szláv nyelvismeret is feltétele volt.) 2. A lengyelországi forrásokban az oklevelek a 13. század közepéig főként az egyházi adományokra szorítkoznak,7 2 az orosz-lengyel-magyar kapcsolatokat az elbeszélő források tükrözik. Közülük a korszakunkat érintő Wincent Kadlubek krakkói püspök (1160-1223, püspök 1207-től) krónikája időben 1206-ig terjed, a 13. század első harmadában keletkezhetett, legrégibb fennmaradt másolata a 14. század végéről, illetve a 15. század elejéről származik.7 3 A 13. század végéig mondja el az eseményeket Boguchwal poznani püspök és folytatója Godyszlaw Pasko krónikája.7 4 A későbbi krónikák korai részével kapcsolatban az egyes krónikarészek alaposabb forráskiritikát igényelnek, így Jan Dlugosz 15. századi (História Polonorum)75 és Matthias Miechovius (Miechowita) 14. századi történeti munkája is (Chronica Polonorum).76 Mindkettőről elmondható, hogy a korábbi lengyelországi krónikákat forrásként használták, sőt az orosz évkönyvek valamely változata is ismert volt előttük. A Dlugosz munkájával, személyével kapcsolatos irodalom könyvtárnyira rúg,7 7 orosz forrásai már régen felkeltették a történészek figyelmét, amint erről Semkowitz, Perfeckij, Tyihomirov és Limonov munkái tanúskodnak.7 8 Semkowitz Dlugosznak nem-
