Századok – 1991

Közlemények - F. Font Márta: II. András orosz politikája és hadjáratai I–II/107

112 F. FONT MÁRTA A követjárások közül viszont az megy kivételszámba, ha valamelyik datálásra támpontunk van. Az egyik ilyen Miklós esete, aki IV. Béla 1244. évi oklevele6 7 sze­rint azután járt Danyiil fejedelemnél, miután az visszatért a tatároknál tett útjáról (il­lustrimo Duce Daniele qui Tartarorum principe visitato ad propria rediens). Az okle­vél datálását illetően eltérő álláspontok láttak napvilágot,68 a legújabb vélemény szerint 1246-ra keltezhető.6 9 Kevésbé pontosan lehet meghatározni a Sáros megyei German útjának idejét. Az 1259-ből származó oklevél70 tanúsága szerint — amelyben felmentik Sáros várá­val szembeni adósságai alól — ezt oroszországi követségeivel érdemelte ki (in defe­rendis legationibus in Rusciam). Az oklevél egy későbbi átirata7 1 azt mondja, Ger­man Danyiilnál járt (ad dilectum cognatum suum, Danielem, illustrem Ducem Ruthenorum). Véleményünk szerint Danyiilt gyermekeik házassága után (1246) ne­vezhette IV. Béla szeretett rokonának és koronázása előtt (1254) dux-nak. Tudjuk, sem messzemenő következtetések levonására, sem statisztika készítésé­re ez a huszonöt oklevél nem alkalmas; mégsem látszik talán érdektelennek annak át­tekintése, milyen társadalmi közegből kerültek ki az Oroszországban hadakozók eme illusztris képviselői. A királyi udvarhoz, tehát mindenképpen az arisztokrácia elitjé­hez tartozott Pál udvarbíró, Nána királyi főlovászmester és mosoni ispán, Lőrinc mo­soni ispán és File bán, valamint Iwachin szebeni és Jordan szepesi ispán. Az ifjabb király környezetének képviselője Dénes lovászmester, míg Demeter Kálmán hercegi udvartartásából került ki. Tamás ispánról nem tudjuk, ispáni címe milyen hatalmat ta­kart. A király követi megbízatásait teljesítők közül a szolnoki Ceka, a sárosi German, a zalai Fábián és Vince, valamint a testvérei halála miatt is megjutalmazott János tár­sadalmi felemelkedésüket köszönhették a királyi szolgálatnak. Az uralkodó osztály al­sóbb rétegeibe tartozók — ismert adataink szerint — inkább az országhatártól nem messzi területről kerültek ki: pl. Buhtka és Natk Túrócba, Bogomerius Liptóba, Ger­man Sárosba való volt, míg szepességi illetőségű Jordan ispán és a Lev Danyilovics kérésére megadományozott Witk. (A követi megbízatásnak nyilván a szláv nyelvis­meret is feltétele volt.) 2. A lengyelországi forrásokban az oklevelek a 13. század közepéig főként az egyházi adományokra szorítkoznak,7 2 az orosz-lengyel-magyar kapcsolatokat az el­beszélő források tükrözik. Közülük a korszakunkat érintő Wincent Kadlubek krakkói püspök (1160-1223, püspök 1207-től) krónikája időben 1206-ig terjed, a 13. század első harmadában keletkezhetett, legrégibb fennmaradt másolata a 14. század végéről, illetve a 15. század elejéről származik.7 3 A 13. század végéig mondja el az esemé­nyeket Boguchwal poznani püspök és folytatója Godyszlaw Pasko krónikája.7 4 A későbbi krónikák korai részével kapcsolatban az egyes krónikarészek alapo­sabb forráskiritikát igényelnek, így Jan Dlugosz 15. századi (História Polonorum)75 és Matthias Miechovius (Miechowita) 14. századi történeti munkája is (Chronica Po­lonorum).76 Mindkettőről elmondható, hogy a korábbi lengyelországi krónikákat for­rásként használták, sőt az orosz évkönyvek valamely változata is ismert volt előttük. A Dlugosz munkájával, személyével kapcsolatos irodalom könyvtárnyira rúg,7 7 orosz forrásai már régen felkeltették a történészek figyelmét, amint erről Semkowitz, Per­feckij, Tyihomirov és Limonov munkái tanúskodnak.7 8 Semkowitz Dlugosznak nem-

Next

/
Thumbnails
Contents