Századok – 1991
Közlemények - F. Font Márta: II. András orosz politikája és hadjáratai I–II/107
II. ANDRÁS OROSZ POLITIKÁJA ÉS HADJÁRA TAI 113 csak az orosz, nanem az egyéb (így a magyarországi) forrásaira is felfigyelt. Perfeckij a Dlugosz- krónikának csak a 11. századi és 12. század eleji orosz forrásairól ír. Az orosz nyelvű szakirodalom teljes áttekintését adja legfrissebben Limonov, majd kiegészíti saját álláspontjával, mely tulajdonképpen Sahmatov kutatásainak megerősítése. Szerinte Dlugosz az 1423-as moszkvai szvodhoz közelálló évkönyv- szerkeszt -ményt használt, nem pedig egy önálló halics-volhiniai krónikát.7 9 Dlugosz krónikájának korai részeit illetően G. Labuda állt elő újabb hipotézissel. Dlugosz művének 12. század közepétől 13. század végéig terjedő részét vizsgálta a nevezett szerző Dlugosz történetírói módszerének és ismert forrásainak tükrében. Labuda nem kevesebbet állít, mint azt, hogy Dlugosz munkájának ismeretlen forrásra utaló részei egy elveszett lengyel krónikából származnak.8 0 Különösen a 13. századi események kapcsán sikerült Labudának kimutatni eme ismeretlen forrás létét az események kronológiai „gubancának" kibogozásával. Labuda hipotézisek sorozatával próbálja bebizonyítani egy 13. századi, dominikánus környezetben keletkezett — és napjainkra elveszett — krónikás alkotás létét.8 1 Megállapításai nem arattak osztatlan sikert: Matuszewski több írásában is cáfolni igyekezett.8 ^ Dlugosz a nagy-lengyelországi krónika és Kadlubek szövegét ügyetlenül kötötte össze. A mechanikus összevonás datálásbeli pontatlanságot és logikai ellentmondásokat eredményezett.8 3 Az 1205-1221-ben történteket összevontan adja elő Dlugosz: 1211, 1220 és 1224-nél ismétlések, 1217-nél és 1220-nál egy-egy summázat olvasható.8 4 Ezt a „zavart" Labuda azzal magyarázza, hogy Dlugosznak viszonylag bő forrásanyag állt rendelkezésére. Ugyanakkor óvatosságra int, mivel a krónikás számos esetben felcseréli az eseményekben szereplő személyeket. A 15. század második felében alkotó Dlugosz krónikája igen röviden szerepel Gombos F. Albin válogatásában,8 5 viszont a 15-16. század fordulóján alkotó Matthias Miechovius (Maciej ζ Miechowa, Miechowita) lengyel történetet bemutató írása bőséges helyet kapott benne.86 Gombos válogatása nem ad forráskritikai fogódzót, így a tévedés kockázatát rejti magában. Miechowita történetírói tevékenységéről — legalábbis ami a Chronica Polonorum-ot illeti — már a múlt század végén ismert volt, hogy eredetinek csupán az 1480-1506 közötti rész tekinthető, az 1480 előtti anyaga teljesen Dlugoszra épül.87 így Miechowita munkásságának nem a Chronica Polonorum a legértékesebb része.8 Nem véletlen az sem, hogy csupán az 1480-1506 közötti rész került a Scriptores rerum Polonicarum köteteibe,8 9 a többi csak a 16. század ősnyomtatvány formájában hozzáférhető.9 0 Végülis a lengyel forráskritikai irodalom alapján Miechowita krónikáját ki kell kapcsolnunk a 12-13. századi orosz-lengyelmagyar diplomácia forrásainak sorából. Helyébe — a fentebb megfogalmazott korlátok között — Dlugosz történetét állíthatjuk. Azokban az esetekben, amikor a Dlugoszkrónika bizonyíthatóan oroszországi forrásokból merített, információi az orosz anyaggal nem egyenértékűek, hanem annak csupán derivátumai.
