Századok – 1991
Közlemények - Kovács László: Salamon pénzveréséről I–II/79
106 KOVÁCS LÁSZLÓ núskodik." Feltevését alátámasztja az az éremtani megfigyelése, hogy I. László királyfejes érméinek (CNH 27-28) ez utóbbi éremképi részlete éppen nem a Göhl- és Hóman-féle elmélet szerint legkésőbbi Salamonveret, azaz a CNH 21 királyfejéhez, hanem a CNH 19-20, 22 tfpusok ábrázolásához hasonló (CNH 27), ill. azokkal azonos (CNH 28). Bóna István arra is rámutatott, hogy néhány lelőhelyadat nélküli CNH 21 érme származása is Pannónia északnyugati negyedéből sejthető. Ugyanis a legszélesebb gyűjtőterületű CNH 21 tulajdonos nagy múzeumokat (Budapest, Kolozsvár, Zágráb) leszámítva talán nem véletlen, hogy e ritka érme egy példánya a nagycenki Széchényi-gyűjteményben bukkant fel (vö. 2. jegyzet), egy-egy további darabbal pedig a győri főgimnáziumi és a zirci apátsági gyűjtemény rendelkezett (vö. 119. jegyzet). „A szlovák szakirodalom ismeretében — foglalta össze véleményét Bóna István — egyébként magam is kénytelen vagyok megerősíteni, hogy Pozsonyból eddig nem ismerünk Salamon-érmét. S ha ez így van, akkor a Gohl/Hóman-teória nagyon rosszul áll. Rosszul áll históriailag is. A Pozsony föld-fa várába ostromzárral beszorított — német hűbériséget vállaló! — Salamon és ínséget szenvedő hívei aligha deklarálhatták .szuverenitásukat' és jósorsukat újonnan vert, új típusú ezüstpénz kibocsátásával. Feltéve, de meg nem engedve, hogy belső használatra pénzt verettek, ennek forgalma-érvényessége bajosan terjedhetett túl Pozsony falain, legfejlebb az 1079-ig német kézen lévő Mosonig juthatott el. Ezt azonban csak úgy lehetne igazolni, ha a CNH 21 Pozsonyban is, Mosonban is előkerülne, s csakis ott. Marad tehát a másik lehetőség, a korai mosoni uralom, az első királyi pénzek kibocsátása 1063/1064 telén." Bóna István lektori véleményét ezúton is megköszönöm. Az említett történeti eseményekhez: Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. Budapet, 1893, I. 144-147; Hóman Bálint-Szekfű Gyula: Magyar történet. Budapest 1941-1942 , I. 266-268; Györffy 1984, 870-871. 144 Kulcsár Valéria és Somogyvári Ágnes szíves közlése. 145 Sőtér Ágost: Lajtaujfalusi ásatásról. ArchÉrt 19 (1899) 412. 146 Pálóczi-Horváth András: Lászlófalva- Homokbánya. RégFüz 1:23 (1970) 67; Biczó Piroska: Lászlófalva-Homokbánya. RégFüz 1:30 (1977) 39. Mindkettejük szívességét ezúton is megköszönöm, valamint Anton Fiala részletesebb adatközlését is! 147 T. Juhász Irén szíves közlése. 148 Veronika Plachá-Jana Hlavicová: Osídleni Devina ν 10. ai 12. s Ιο rot í. ArchHist 3 (1978) 231-237. Mindkettejük levélbeni tájékoztatását ezúton is megköszönöm, ugyanúgy, mint Anton Fiala részletes adatközlését is! 149 Lőrinczy Gábor szíves közlése, vö. Lőrinczy Gábor: Szegvár-Oromdűlő. RégFüz 1:40 (1987) 74; 1:41 (1988) 56. 150 Kovács Gyöngyi: Középkor. In: Vezető a Nagykunság régészeti emlékei című időszaki kiállításhoz. Szolnok é.n., 14, 23.á. Az adatot Bóna Istvánnak köszönhetem! 151 Kovalovszki Júlia szíves közlése, vö. Kovalovszki Júlia: Visegrád-Várkert. RégFüz 1:38 (1985) 85; 1:39 (1986) 75-76; 1:40 (1987) 86; 1:41 (1988) 72. 152 Tari Edit szíves közlése. 153 Ján Hunka: Mincovníctvo Árpádovcov — poznatky a problémy bádania. SlovNum 10 (1989) 148: l.á.4, 154 Nagy Ádám szíves közlése.
