Századok – 1991

Közlemények - Kovács László: Salamon pénzveréséről I–II/79

102 KOVÁCS LÁSZLÓ 73

15: 1-1, 22: A-12: 45: A-12, 55: l-l, A-ll, 116: A-U, 135: A-ll, 166: A-ll, 191: X, 203: Gd-23, 208: K-45, 220: X: MNM Középkori Osztály lt. sz.: 3./1945. 74

43: L, 75: Nagy Lajos, 101: III. András, 132: Nagy Lajos. Szórványok 1948-ban: K-85, II. Β -59, IV. I -98, III. Β -153, Zsigmond -11.129 (2), 1949- ben: római, S-22, L-28, K-49, -88, II. I -53, II. Β -59, -88, II. G -65, IV. I -100, 12-13. sz. -123, V. I. -CNH II. 1, Nagy Lajos -II. 89a, Zsigmond -II. 121, -125c, -129 (22) Albert -II. 129 (2), 17-18. sz. (4): O. Safarik-M. Sulman: Hinga. Srednjovekovna nekropola kod Subotice. RVM 3 (1954) 14-26, 34-35. 75

Br. Bleuer Miklós, a megyei takarékpénztár igazgatója szerezte meg, s ajándékozta a műzeumnak: MNM É 32./1981. 76

20: 1-1, 27: 1-1: Gömöri János: XI. századi temető Szakonyban. ComniArchHung (1984) 84-96. 71

Tömörkény-Harsányi 1912, 14; Rupp Salamon I. nemi veretéről: vö 4. jegyzet! 78

1: X, 2: L-31, 4: A-14, 7: A-ll, 9: A-14: Szász Ferenc: A szeghegyi árpádkori temeti. Dolg 2 (1911) 303-309. 79

73: római: Széli 1941, 234. 80

1879-ben: ?. A, 1887-ben: ?: II. B, ?: II. B: Pulszky Károly: Az országos régészeti és embertani társulat... ArchÉrt 14 (1880) 39; Pintér Sándor: Nógrádvidéki régészeti kutatásairól. ArchÉrt 7 (1887) 430-431; Nyári Albert: Ásatás a szécsényi Kerekdombon (Nógrád m.). ArchÉrt 27 (1907) 224-225, 231. 81

9: L-25/26, 19: L-27, 63: A, 64: I, P: Jan Pastor: Belobrdské pohrebiste ν Somotore. SlovArch 3 (1955) 276-285; Kolníková 1967, 195, 198. 82

21: L-33, 35: A-12, 56: A-12, 67: l-l, 73: L-33, 98: 1-1, 100: A-ll, 113: L-31, szórvány: B-16. Fehér-Éry-Kralovánszky 1962, 80: 1134. sz.; MNM Középkori Osztály It. sz.: 55.44.1.B — 55.73.1.B. 83

5: A-ll, 9: 1^26, 10: X, 14: A-12, 18: X, 19: X (2), 32: L-26, 34: L-26, 66: L-29, 97: L-36, 103: A-12, 105: Bd-15, 112: A-12, 116: X, 122: L-28, 142: L-36 (2), 150: L-31, 153: L-26, 180: AS-10, 187: Gd-23, 188: L-31, 207: A-ll (2), X, 223: G-24, 231: X, 245: Bd-15: Kovács László: A tiszalúc-sarkadpusztai (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) 11. századi magyar temeti. ArchÉrt 113 (1986) 218-222; vö. Kovács 1990, 7. á. 84

Kolníková 1967, 191, 198; Fehér-Éry-Kralovánszky 1962, 42: 420. sz. 85

Siklódi Csilla: Törökszentmiklós- Szenttamás. RégFüz I: 37 (1984) 85. Az adatokat Laszlovszky József szívességének köszönhetem. 66

1: X, 6: Bd-15 (sic!), 23: I- 1, 24: 1-1, 29: 1-1, 30: X, 31: A, 33: A-12, 39: l-l, 46: bizánci: Kővári Ernő: Árpádkori sírok Vajdahunyadon. Dolg 4 (1911) 313; Roska Márton: Árpádkori temető Vajdahunyadon. Dolg 4 (1913) 169-181. 87

Majer Ferenc váci gazdasági írnok ajándéka, teljesen vegyes, egy lelőhelyről nem származhatott anyagban: MNM É lt. sz.: 80./1877.13. 88

Tévesen említi: Ana-Maria Veiter: Unele considérait privind circulars monetarä din secolele VXII în bazinul Carpatic (eu ο privire speciaU asupra teritoriului României). SCIVA 39 (1988) 20: 18. sz.; vö. Jósika Aladár: Árpádkori sírok Várfalván. Dolg 5 (1914) 121-122; Roska Márton: Árpádkori temető Várfalván. Dolg 5 (1914) 126-168. 89

Rhé Gyula: Új árpádkori templommaradványok Veszprémben. Veszprémvármegyei Múzeum évi jelentésének irodalmi melléklete. 1929-30: 2. szám. Veszprém 1930, 10, 13. 90

Jeszenszky 1941, 27: IV. táblázat nyomán. Az adatok ellentmondásosak. Jeszenszky Géza beszámolója szerint „Nyitra vármegyében a korosi plébániának Alsóhelbény határában fekvő földjén... a gőzeke szántás közben egy cserépedényt szelt ketté: nagy árpádkori érmekincs volt benne". 1742 érme a nagytapolcsányi járásbíróság közvetítésével a MNM-ba került, de Jeszenszky Géza ezen felül még mintegy 140, magángyűjtői kézre jutott példányról is tudomást szerzett, s ezek közül 95 ép darabot ismertetett: 1-1 (2), Bd-15 (6), S-22 (5), Gd-23 (75), G- 24 (7): Jeszenszky 1914, 52. A MNM Éremtárában 1717 példányt leltároztak be: Bd-15 (12), B-16 (1), S-22 (186), Gd-23 (1494), G-24 (24): MNM Éremtára It. sz.: B. 15/1914.1-5. Jeszenszky Géza 1941. évi adata tehát a maga 1914. évi meghatározásai és a múzeumi bejegyzés összevonásából keletkezett, elhagyva a gyűjtői kézen elkallódott 45 további darabot! A későbbiekben az Éremtárban is keveredhettek az érmék, mert a kéziratos érmelelet-jegyzékben csak utalás maradt az 1717-es számra, de valójában csak 1679 veret volt megtalálható: Bd-15 (12), B-16 (1), S-22 (56!!!), Gd-23 (1610!!!), vagyis csökkenés és szaporodás egyaránt bekövetkezett! Hóman Bálint Nyitrakoros lelőhelyről származtatta e kincset, jóllehet a Jeszenszky 1914-re való hivatkozásából az azonosság kétségbevonhatatlan!