Századok – 1991
Közlemények - Kovács László: Salamon pénzveréséről I–II/79
SALAMON PÉNZVERÉSÉRŐL 103 Ő is tudomást szerzett a magángyűjtőkhöz került leletrészekről, s a többit Harsányi Páltól és más úton nyert értesülései alapján a következőképpen határozta meg: 1-1 (2), Bd-15 (6), B-16 (1), S-22 (191), Gd-23 (1568), G-24 (30): Hóman 1916, 205: a táblázat II. lelete, és uo. 2. jegyzet. Hóman Bálint tévedését követően külön alsóhelbényi és nyitrakorosi leletet szerepeltetett: Saltzer Ernő: Árpádházi érmeleletek a statisztika tükrében. 2. rész. Az Érem 41:2 (1985) 1-5 (a továbbiakban Saltzer 1985), valamint a lelőhelyet tévesen Nyitrakarosnak is nevezve: Gedai 1986, 39; előbbi azonban ki is javította a hibát: Saltzer Ernő: Egy árpádházi pénzlelettel kapcsolatos tévedés helyesbítése. Az Érem 45:2 (1989) 6-7. 91 Jeszenszky 1941, 17: IV. táblázat. 92 NK 56-57 (1957-1958) 63. 93 Jeszenszky Géza: Szent László korabeli magyar éremlelet és tanulságai. NK 38-39 (1939-1940) 26 (a továbbiakban Jeszenszky 1939-1940). 94 Bálint Alajos: A hódmezővásárhelyi éremlelet. Dolg 9-10 (1933-1934) 272-297. Bevezetőjében Bálint Alajos megemlítette, hogy a leletet tartalmazó edénynek csak töredékei kerültek elő, vagyis akár érmék is elkallódhattak belőle: Bálint 1933-1934, 272; vő. Jeszenszky 1941, 27: IV. táblázat. 95 uo. 96 Jeszenszky 1941, 27: IV. táblázata alapján. Az adatok ellentmondásosak! Göhl Ödön sajtóhibásan 263 érme előkerülését említette az alábbi megoszlásban: P-8 (3), AS- 10 (1), A-ll (5), -12 (3), -13 (10), Bd-15 (1), S-19 (2), -20 (10), -22 (209), azaz 243 db: Göhl 1908, 102. A leltárkönyvben 245 db szerepel: P-8 (3), AS-10 (1), A-ll (5), - 12/14 (14), Bd-15 (1), S-19/20 (11), -22 (210): MNM Éremtár lt. sz.: B. 39/1908. Talán ugyancsak sajtóhiba a CNH 22-ből 289 db említése: Saltzer 1985, 3. Megemlítendő, hogy Jeszenszky 1941, 27: IV. táblázatában a CNH 22 209 példánya Géza dux CNH 23 típusú vereteinek oszlopába került! Vö. 122. jegyzet: 3. 97 Jeszenszky Géza: Szent László korabeli éremlelet Székesfehérvár vidékéről. NK 41 (1942) 24-27: a leletből 299 db egyenesen, 8 pedig dr S.(oltész?) közvetett tulajdona után került a MNM-ba, Salamon érme (1) csak az utóbbi leletrészben volt. Tévedésből mindkét leletrészletből szerepeltetett egy-egy példányt: Saltzer 1985, 3-4. 70 leletbeli érme gyűjtői kézen kallódott el. 98 Huszár Lajos gyűjtése szerint Dániában, Finnországban, Norvégiában és Svédországban Salamon érméje nem került elő kincsleletekben: Lajos Huszár: Der Umlauf ungarischer Münzen des 11. Jahrhunderts in Nordeuropa. ActaArehHung 19 (1967) 175-200 (a továbbiakban Huszár 1967). A legújabb gyűjtés szerint a Szovjetunióban feltárt sírleletekben sem találtak: G. V. Ravdina: Pogrebenija X-XI vv. s monetami na territorii Drevnej Rusi. Moskva 1988. 99 Huszár 1967, 188: 20 sz. 100 Huszár 1967, 189: 37 sz. 101 Huszár 1967, 190: 47 sz.; Boleslaw Onak: Polnische und deutsche Funde ungarischer Münzen vom XI. bis XIII. Jahrhundert, NK 66-67 (1967-1968) 29-36 (a továbbiakban Onak 1968 102 Huszár 1967, 190: 49. -.ζ. 103 Onak 1968, 34: 4. sz. 104 Huszár 1967, 190: 54. sz.; Onak 1968, 32: 54. sz. 105 Huszár 1967, 190: 61. sz.; Onak 1968, 32: 61. sz. 106 Huszár 1967, 191: 79. sz.; Onak 1968, 32: 79. sz. 107 Huszár 1967, 191: 83. sz.; Onak 1968, 32: 83. sz. 191: 90. sz.; Onak 1968, 32-33: 90. sz. 191-192: 93. sz.; Onak 1968, 33: 93. sz 110 Huszár 1967 193: 96. sz.; Onak 1968, 33: 96. sz. uo * Huszár 1967 192: 98. sz.; Onak 1968, 33: 98. sz. 111 Onak 1968, 35: 19. sz. A közleményben megadott Sch.I. 16, 18, 21 típusszámok Sehoenwisner 1801-re utalnak — vö. 1. jegyzet — s CI*{fI sorszámozás szerint átszámítva kerültek a katalógusba. 192: 112. sz.; Onak 1968, 33: 112. sz. 193: 123. sz. 193: 126. sz.; Onak 1968, 35: 126. sz. 195: 175. sz. n6 Huszár 1967 196: 180. sz.
