Századok – 1990

Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25

PÉNZTÖRTÉNETI PROBLÉMÁK A 14. SZÁZADBAN 81 különféle pénzből — bécsi, báni, esztergomi dénárokból — hatot vettek egy „garasnak".23

9 A kassai számítású garasmárka (marca grossorum computi Cassensis) északkeleten volt elterjedve. 6/7 része volt a budainak, azaz mindenkor 48 garast és ugyancsak hat dénárt számítottak rá folyó dénárokból (1 M = 288 d). Az 1370-es évekig élt, ezután csak kivételesen említik.240 A szepesi számítású márka (marca computi Scepusiensis)2

*1

ugyancsak 48 garasból állt, de itt egy garasra öt dénárt volt szokás számolni (1 M = 240 d). Míg a kassai márka a budainak volt 6/7-e, a szepesit, úgy látszik, a magyar márka 6/7-ének tekintették.242 A keleti országrész általánosan használt fizetőmárkája 1330 tájától szintén az 1370-es évekig az 50 garasos magyar garasmárka volt. Az egri, váradi, erdélyi és csanádi egyházmegyékben, a Szepességtől Temesig sűrűn találkozunk vele.243 Temesben még a 15. század elején is egy olyan 200 új dénáros „közönséges" márkát használtak, amely az 50 garasos márka leszármazottja lehetett (4 x 50 = 200).24

4

A kisebb dénárokból garasonként 8-at, azaz összesen 10 penzát (8 x 50 = 400) foglalt magába.24

5 Erdélyben és néha a Tiszántúlon is az 50 garasos fizetőmárkának a 72 garasos finom ezüstmárka felelt meg.24

6

Az utolsó finom ezüstmárka már csak Erdélyben fordul elő az 1350-es években, ez 80 garasos volt.24

7

Ugyanitt a dénárforintok korában, 1376—1408 között egy 100 garasos dénármárka helyettesítette a korábbia-239

Vat. I/l. 431. 24U

Hóman: PT. 400^101. Ebben számoltak a pápai tizedszedők Abaújban (Vat. 1/1. 203, 205 stb.), de előfordul Szabolcsban is (1340: NK. 1926. 105). Késői említések 1389, Gömör: Zs. I. 879; 1406, Szatmár: Zs. II. 4769. 241

Elvétve az 1370-es évek után is előfordul (1397: marca monete usualis numeri et compoti Scepusiensis, Zs. I. 4940). 24

" Ld. alább a dénárforintoknál. 243

A tizedszedők ebben számoltak az egri püspökség nagy részén (Vat. 1/1. 204, 205 stb.), és ebben fizetett az erdélyi egyházmegye szatmári főesperese 1332-ben (Vat. 1/1. 105, vö. uo. 124). Rövidesen az egész keleti országrészben általános: Erdélyben ( 1337: NK. 1926. 104; 1340: Bánffy I. 110; 1353: F. IX/2. 178; 1356: Α. VI. 503; 1368: F. IX/4. 156), Szatmárban (1332: Α. IV. 104; 1337: NK. 1926. 104), Szabolcsban (1330: F. IX/t. 251, hibásan 1330-i kelettel; 1342: Α. IV. 162; Α. IV. 162; 1350 körül: Káttay 1026. sz.), Temesben ( 1341 : Temes 67), Egerben (1340: Vat. 1/1. 424; 1355: Α. VI. 275), Biharban (1351: Α. V. 515) és Közép-Szolnokban (1374: TT. 1889. 554). 244 1407: marcas vulgares ... id est cum 200 den. nove monete computatas (Zs. II. 5768; ugyanígy 1408: Zs. II. 6103). 245 1 3 32, Erdély: den parvos, de quibus 8valuerunt I grossum (Vat. I/l. 91); 1334: marcam cum 10 pensis computando, pro 3 M-is solvit 150 grossos (Vat. I/l. 124); 1353: M-m in 50 grossis, 10 pensis den. computando (Erdély; F. IX/2. 178). 246

1338, Erdély: NK. 1926. 104. 1345-ben Szatmárban 200 márka zálogösszeget 139 márkának vesznek (TT. 1889, 538), ami azt jelentette, hogy az 50 garasos közönséges márkát 72 garasos finom ezüst márkára számították ál (50x200=10 000; 139x72=10 008). 247

M argenti ... 80 grossis computando ( 1352: Α. V. 539; ugyanígy 1355: ZW. II. 112; 1358: ZW. II. I56Ö.