Századok – 1990
Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25
PÉNZTÖRTÉNETI PROBLÉMÁK A 14. SZÁZADBAN 79 megjelentek az ebben számolt magyarországi márkák : az 56 cseh garasos budai22 9 (0,8 budai márka) és az 50 cseh garasos magyar kereskedelmi márka.23 0 Az északkeleti országrészben ekkoriban tünt fel a 48 garasos kassai márka, az 56 garasos budai fizetőmárka 6/7 része.23 1 A garasszámítás és általában a pénzforgalom térhódításával párhuzamosan szorult vissza a finom ezüstmárka a kereskedelmi márkával szemben. Ahová a garas benyomult, ott a finom ezüstről rendszerint áttértek a Nyugat-Magyarországon szokásos fizetőmárkákra, és ezeknek a súlyát fejezték ki garasban. Az ezüstmárka fokozatosan szprult vissza keletre, legtovább — az 1370-es évekig — Erdélyben maradt használatos.23 2 A magyar finom ezüstmárka a 13. századból is ismert 210.5 g súlyú 60 garasos márka volt, a magyar márka 9/10-e. A pápai tizedszedők még ebben számoltak az esztergomi egyházmegyében.233 Valószínű, hogy északkeleten ennek a 60 garasos magyar márkának a helyét foglalta el még előbb a 48 garasos kassai fizetőmárka. Mindkettő 6/7 része volt a megfelelő (70, ill. 56 cseh garasos) budai márkának. Mind az 56 garasos budai, mind az 50 garasos magyar márka egy-egy számítási rendszer alapjává vált. Az ország középső részén elterjedt, de másutt is használt budai rendszer fő jellemzője a hat dénáros számítási garas lett. Az 1330-as években hat garassal számolták mind a 60 garasos esztergomi, mind az 56 garasos budai, mind a 48 garasos kassai márkákat, amelyek így rendre 360, 336, ill. 288 dénárt tettek ki, immár függetlenül a dénár ezüsttartalmától. Noha ez a számítási garas elsősorban Budához kötődött, eredete nem magyarázható megnyugtató módon a budai márkából. Tekintetbe véve az öt dénáros szlavóniai és baranyai számítás eredetét, keletkezésére egyelőre az látszik a legvalószínűbb magyarázatnak, hogy az 1272 után vert újabb báni dénárokból hat ért egy finom ezüst magyar pondust.234 A másik garasszámítás az 50 garasos márkán alapult, amely az ország keletiészakkeleti megyéiben és Erdélyben lett uralkodó. Szemben a szlavóniai öt dénáros és a budai hat dénáros garassal, erre a négy báni, illetve nyolc kis dénáros garasszámítás volt a jellemző. A dénár, amelyet alapul vettek, bizonyára a IV. Béla-kori eredeti báni dénár volt, amelyből négy ért egy cseh garast.235 Ezt a pénzt ugyan feltehetőleg nem verték már ekkor, de az értéke nem merült feledésbe. Látjuk majd, hogy ebben számolták az erdélyi márkát az 1310-es években. Az 1320-as évektől a computus az új királyi báni dénárokra épült: az 1323-ban vert nagyobbra és az 1330-tól kibocsátott 229 1329: NK. 1926. 104. -.30 (329, Nagyvárad: Hóman: PT. 401. 1337-ben is cseh garasban értették (marcam cum 50 grossis, Boemicalibus grossis et novis, NK. 1926. 104). 231 1332—37: Vat. 1/1. 203 skk. Hóman: PT. 401 tévesen állítja, hogy azonos volt a szepesi márkával. 232 Pl. 1348: marca fini argenti ponderis Byztriciensis (Teleki I. 84); 1353: marca fini argenti (A. VI. 38); 1353: marca fini argenti rationis Scybiniensis (ZW. 11. 95); 1362: marca fini argenti ponderis civilalis de Clusuar (ZW. II. 195). 233 Ld. a fizetett tized összegét Bars és Hont megyékben: Gy. I. 424, III. 171. 234 6x0,73076=210,461/48=4,3846 g. 235 4x0,87692=3,50 7 7.
