Századok – 1990

Dokumentumok - Vida István: Nagy Ferenc „meghallgatása” az amerikai külügyminisztériumban 1947 júniusában V–VI/787

DOKUMENTUMOK 821 tam, hogy itt bosszúról lehet szó, mert Kovács Béla, mint a párt főtitkára, és mint a párt hivatalos lapjának, a Kis Újságnak főszerkesztője, minden alkalommal élesen utasított vissza minden kommunista támadást és követelést. Emiatt korábban is gyakran támadták őt. Rákos Mátyás és Szakasits Árpád miniszterelnök-helyettesek közölték, hogy beszélni óhajtanak velem. Felkerestek hivatalomban, ahol azt kérték tőlem, küldjem Kovács Bélát szabadságra, vegyem le nevét a Kis Újság éléről, s tanácsoljam neki, hogy vonuljon ki a politikai életből. Határozottan visszautasítottam ezt a kívánságot, kijelentvén, hogy meggyőződésem szerint Kovács Bélának semmi köze sincs az úgynevezett összeesküvéshez. Rákosi erre azt mondta: „Én sem tartom Kovács Bélát összeesküvőnek, de viselnie kell a politikai felelősség következményeit azért, hogy körülötte a pártban annyi összeesküvő tevékenykedhetett." Január végén Kovács Bélával vadászni mentem Kelebiára, főleg azért, hogy a helyzetet alaposan átbeszéljem vele. Ott tartózkodásunk alatt óriási havazás támadt, amely megakadályozta, hogy a kitűzött időpontban visszainduljunk. Titkárom telefonon felhívott, és elmondotta, hogy vasárnap reggel a köztársasági elnöki irodában egy közleményt adtak át a „Reggel" című lapnak, mely szerint Kovács Béla szabadságra megy. Varga Béla, a párt ügyvezető alelnöke tudomást szerzett erről, és megakadályozta a közlemény megjelenését. Kovács Béla ekkor azt mondotta: „Talán helyes lett volna, ha valóban megjelenik a cikk, én pedig szabadságra megyek". Azt válaszoltam neki: „Én semmi körülmények között sem járulok hozzá, hogy az állítólagos összeesküvés következményeiből valami reá háruljon, mert akkor igaza lesz a pártnak abban, hogy Kovács Béla után következik Varga Béla, Nagy Ferenc, majd Tildy Zoltán — s egyébként is tudom, hogy teljesen ártatlan." A kisgazdapárt mérhetetlen felzúdulással fogadta a Kovács Béla elleni híreket. A felháborodás azonban akkor érte el tetőfokát, amikor a belügyminiszter hivatalosan is közölte, hogy Kovács Béla tudott az összeesküvésről, sőt, mint az összeesküvés egyik résztvevője, kapcsolatokat keresett az Ausztriában állomásozó angol csapatokkal, s evégből egy Raffay Sándor94

nevű embert ki is küldött Ausztriába. A Raffay-esetet ismertem. Tudtam azt, hogy Kovács Béla megbízta egy dunántúli terület megszervezésével, de azt is tudtam, hogy Ausztriába nem küldte ki. Raffay maga szökött ki Ausztriába, ahonnan egy levelet írt Gyulai Lászlónak, melyben közölte, hogy az angol titkosszolgálattal felvette a kapcsolatot, s kérte, hogy azt Kovács Bélának is adják tudomására. Ezt a levelet Gyulai Lászlóhoz Pálffy tábornoknak valami táncosnő szeretője vitte el. Gyulai a levelet azonnal megsemmisítette, így tett jelentést Kovács Bélának a dologról. Kovács Béla helytelenítette a levél megsemmisítését, és Gyulai képviselőt hozzám utasította. Én azt mondtam Gyulainak, kár volt a levelet megsemmisíteni, azonnal a politikai rendőrségnek kellett volna átadni. Raffaynak ez a levele sok feltevésre adott alkalmat. A történtek után könnyű volt feltételezni, hogy Raffay ilyen levelet nem is írt, s a belügyminiszter birtokában lévő fotókópia valami apocrif levélről készült,95

azonban később, mikor Raffayt letartóztatták, jegy-94

Raffay Sándor (1905-?) — lisztviselő, Raffay Sándor evangélikus püspök fia, az FKgP Iparos és Kereskedő tagozatának Budapest IV. kerületi szervezője. A fotoköpiát lásd: Fehér Könyv. A magyar köztársaság és a demokrácia elleni összeesküvés okmányai. Kiad. a Magyar Tájékoztatásügyi Minisztérium. (Bp.) 1947. június. 144-145. old.