Századok – 1990
Tanulmányok - Izsák Lajos: A polgári ellenzéki pártok Magyarország nemzetközi helyzetéről külpolitikai lehetőségéről (1944–1947) V–VI/753
A POLGÁRI ELLENZÉK MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKÁJÁRÓL 1944 ÉS 1947 KÖZÖTT 781 Barankovics István, illetve a DNP programja azt is hangsúlyozta, hogy „Mi nem akarunk uralkodni senkin, és nem akarunk beleszólni abba, hogy melyik nép milyen kormányformában keresi boldogulását, s nincs más igényünk, mint hogy rajtunk se uralkodjék senki. Mindig világpolitikai méretekben kell gondolkodnunk, de csak erőnk arányában és a lehetőségek szigorú szem előtt tartásával szabad cselekednünk."82 A program a továbbiakban nyíltan ugyan nem fogalmazta meg, mégis az egyes konkrét követeléseiből logikusan következett, hogy a Demokrata Néppárt — a békeszerződés érvénybelépése után — Magyarország semlegességének kivívását tekintette a legfontosabb külpolitikai feladatnak. A Demokrata Néppárt nem egyszerűen az egyik ellenzéki párt akart lenni, hanem a koalíció ellenzéke. Programja — s ezen belül külpolitikai céljai — a népi demokrácia helyett lényegében egy másik alternatívát kínált, illetve tárt a közvélemény elé: „Követeléseink között egyetlen egy sincs, amit nem tudnánk végrehajtani, ha a kormányzó hatalom a mi kezünkben volna... Ellenzéki programunk kormányképes program."83 A DNP mérlegelte azt is, hogy a népi demokrácia vívmányait helytelen lenne egyszerűen csak tagadni, ehelyett inkább a „hibák" kiküszöbölését ígérte a népi demokráciának a kereszténydemokráciával történő felváltásával. A Magyar Függetlenségi Párt, amelynek tagjai a hajdani kisgazdapárt polgáriszárnyából verbuválódtak, 1947. augusztus végén nyilvánosságra hozott programjában a koalíciós kormányzat addigi külpolitikáját teljesen elhibázottnak minősítette, mégpedig elsősorban azért, mert — az MFP szerint — egyetlen nagyhatalom részéről sem élvez bizalmat. „A magyar külpolitika útja csak a nagyhatalmak megbékélésének elvére épülhet fel, mert tudatában vagyunk annak, hogy minden más irányzat csak a nemzet végső katasztrófáját eredményezi" — mondja a program. Nem vonta ugyan kétségbe a Szovjetunióval való jó viszony megteremtésének szükségességét, de azt ahhoz a feltételhez kötötte, hogy „nagy szomszédunk bizalmát a magyar nép polgári elveket valló óriási többsége is kiérdemelje." A szomszéd népeket pedig minden különösebb magyarázat vagy indoklás nélkül a „kossuthi" konföderáció alapján akarta jobb együttműködésre bírni. „Hisszük és reméljük — hangzott az MFP programja —, hogy a békeszerződés ratifikációja mielőbb bekövetkezik, s ennek eredményeképpen minden vonatkozásban megvalósul népünk minden hű fiának könyörgő és sürgető kívánsága a pártunkat életrehívó nagy gondolat: a magyar nemzet függetlensége." A hangzatosan megfogalmazott kifejezésekből és kijelentésekből is kiviláglott, hogy a Magyar Függetlenségi Párt külpolitikai elképzeléseiben is a polgári Magyarország gondolata lebegett. Az MFP törekvéseit azonban e téren nem annyira a program külpolitikai fejezete tartalmazta, hanem bevezető sorai: „Valljuk a nagy európai kultúrközösségckkel való elszakíthatatlan közösségünket, s a jövendő életünket is e megmásíthatatlan törvények alapján kívánjuk felépíteni." A Magyar Függetlenségi Párt nyíltan polgári ellenzéki pártkénl lépett fel, de kormányképes programjának eklektikus színezete sem fedhette el azt a tényt, hogy ez 82 Uo.: 9-11. o. 83 Uo.: 8. o. 84 Ellenzék, 1947. augusztus 30.
