Századok – 1990
Tanulmányok - Izsák Lajos: A polgári ellenzéki pártok Magyarország nemzetközi helyzetéről külpolitikai lehetőségéről (1944–1947) V–VI/753
782 IZSÁK LAJOS a párt a népi demokrácia helyett egy konzervatív-liberális jellegű politikai és társadalmi berendezkedést szeretne megvalósítani Magyarországon, nyíltan tömörítve soraiba a koalícióból időközben eltávolított, vagy oda be sem került polgári konzervatív csoportokat és irányzatokat. Az MFP megalakulása után lényegében mind politikailag, mind szervezetileg a Sulyok-féle Magyar Szabadság Párt örökébe lépett. A liberális polgári ellenzék pártjai, a Polgári Demokrata Párt és a Magyar Radikális Párt 1947 nyarán a választási küzdelmek során nem léptek fel új külpolitikai elképzelésekkel, illetve törekvésekkel, továbbra is az 1945-ben meghirdetett programjuk céljait vallották mind a bel-, mind a külpolitikában. Hazánknak a világban elfoglalt helyéről kialakult korábbi elképzeléseik sem változtak természetesen. Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon a koalíció a szavazatok több mint 60%-át kapta, közülük — és az összes pártot is tekintve — a legtöbb szavazat a Magyar Kommunista Pártra esett. A szavazatok számát tekintve az ellenzéki Demokrata Néppárt került a második helyre a pártok rangsorában.8 5 A választások az MKP számára a korábbiaknál sokkal kedvezőbb lehetőségeket, illetve feltételeket teremtettek mind külpolitikai célkitűzései, mind a polgári ellenzékkel kapcsolatos elképzelései megvalósítása és törekvése szempontjából. Az előbbit tekintve a két munkáspárt közös kormányprogram-javaslata már 1947. szeptember elején azt fogalmazta meg, hogy „külpolitikai téren: barátsági szerződés előkészítése demokratikus szomszédainkkal" a legfontosabb feladat.8 6 Ezt a politikát a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának 1947. szeptember végén-október elején tartott alakuló ülése is megerősítette. A tanácskozáson résztvevő kommunista pártok — köztük az MKP — képviselői ugyanis A. A. Zsdanovnak a nemzetközi helyzetről adott tájékoztatója alapján magukévá tették azt az álláspontot, mely szerint a világon „két tábor" alakult ki: „az imperialista és antidemokratikus tábor", amelynek célja az amerikai világuralom megteremtése, a demokrácia megsemmisítése és új imperialista háború előkészítése; a mási pedig „az antiimperialista és demokratikus tábor", mely az imperialista rend aláásását, az új háborús veszély elleni harcot és a demokrácia megszilárdítását tekinti fő feladatának. Ez a végletesen leegyszerűsített világkép egyúttal azt is jelentette, hogy végső fokon minden országnak a két csoportosulás valamelyikéhez kell tartoznia. „A második világháború befejezése minden szabadságszerető népre azt a nagyfontosságú feladatot rótta — szögezte le azt is A. A. Zsdanov —, hogy biztosítsa az általános, demokratikus békét, amely megerősíti a fasizmus felett aratott győzelmet. A háború utáni kor e fő feladatának megoldásában a Szovjetuniót és külpolitikáját illeti a vezető szerep."8 7 A „vezető szerep" felelevenítése elméletileg és gyakorlatilag is téves következtetésekhez vezetett. Kizárta, illetve kevés teret engedett annak, hogy az egyes népi demokráciák, így Magyarország is önálló külpolitikát kövessen. A Tájékoztató Iroda létrejötte és állásfoglalása az MKP politikájára is igen nagy hatást gyakorolt. 85 Izsák Lajos: Polgári ellenzéki pártok Magyarországon 1944-1949. Kossuth Könyvkiadó, 1983. 198-202. o. 86 Szabad Nép, 1947. szeptember 7. 87 A tartós békéért, a népi demokráciáért. Kilenc kommunista párt lengyelországi értekezletének beszámolói (1947 szeptember). Szikra. 17-18. o.
