Századok – 1990
Tanulmányok - Izsák Lajos: A polgári ellenzéki pártok Magyarország nemzetközi helyzetéről külpolitikai lehetőségéről (1944–1947) V–VI/753
780 IZSÁK LAJOS gyi népekkel a jőszomszédság politikáját hirdette, valamint gazdasági és kulturális kapcsolatok kiépítését a nyugati nagyhatalmakkal. „Azoknak az elveknek az elismerése és szolgálata — szögezte le továbbá azt is az FMDP programja —, melyek alapján az Ideiglenes Nemzeti Kormány Debrecenben a demokrácia külpolitikáját elindította."8 0 A Demokrata Néppárt 1974. augusztus 10-én Győrben nyilvánosságra hozott programjában8 1 a legközelebbi külpolitikai célként a magyar függetlenség teljességének helyreállítását jelölte meg. „Soha nem szabad kiejteni tudatunkból azt a tényt, hogy háborút vesztett ország és kis nép vagyunk, amelynek önálló léte és állami függetlensége a fegyverszünet megkötésekor a győztes nagyhatalmak igazságérzetétől függött — hangzott a külpolitikai célok indoklása. — A kis népek nagy problémája, amelyet még egynek sem sikerült figyelmen kívül hagynia, általában az, hogy nincs erejük a céljaik szempontjából kedvező külpolitikai körülmények megteremtésére, hanem meg kell elégedniök azzal a szerényebb és ritkább alkalommal, amikor a befolyásukon kívül álló tényezők viszonya éppen nekik kedvez. Más lehetőségünk általában nincs, mint az adott külpolitikai viszonyok között megkeresni és megtalálni független létünk lehetőségeit. A kis népek legfőbb és leggyümölcsözőbb külpolitikai erénye a körültekintő okosság, és legfőbb érdekük a béke." Ezért a DNP a nemzetközileg „szervezett" békére, pontosabban békeállapotra kívánta a magyar külpolitikát építeni. Óvott a nagyhatalmak vitáiba való beavatkozástól, és arra figyelmeztetett, hogy legfőbb céljainkkal a „népek egyetemes békeerőfeszítéseibe és a nagyhatalmak harmonikus érdekeibe kapcsolódjunk be." Különösen fontosnak tartotta, hogy Magyarország minden nagyhatalommal egyaránt és egyformán jó viszonyban legyen. „Földrajzi helyzetünk parancsolóan arra utasít — szögezte le azért azt is —, hogy állami és nemzeti függetlenségünk érdekében minden tőlünk telhetőt megtegyünk, hogy leghatalmasabb szomszédunkkal, a Szovjetúnióval való viszonyunkat a kölcsönös bizalom és a kölcsönös érdekek szilárd alapjára helyezzük." Hasonlóan nyilatkozott az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország esetében is. Ugyanakkor elutasította a Kelet és Nyugat közötti „híd" szerepével kapcsolatos elképzeléseket. „Ha ezt a szerepet keresnők meggondolatlanul — mondotta Barankovics programbeszédében —, azt a veszélyt idéznők a fejünkre, hogy nem híd lennénk, amely összeköt, hanem ütközőponttá válnánk, amelyet kerülnünk kell. Nekünk mindegyik világhatalom és nagyhatalom megértésére és támogatására szükségünk van." Ezért a legerőteljesebben óvott a nagyhatalmak vitáiba való beavatkozástól. A szomszédos országokat illetően a „viszonosság elve alapján" a jószomszédi viszony kiépítését és fenntartását javasolta. Egyúttal leszögezte: nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy „magyarok a határon túl is élnek, akiknek emberi jogai felett — a nemzetiség joga is ezek közé tartozik — őrködni nemcsak erkölcsi, hanem népi és nemzeti kötelességünk is, amelynek teljesítéséről soha le nem mondhatunk". 80 Szegedi Napló, 1947. augusztus 1. 81 Dr. Barankovics István: Keresztény demokrácia. Mit akar a Demokrata Néppárt? Budapest, 1947. 31. o.
