Századok – 1990
Tanulmányok - Izsák Lajos: A polgári ellenzéki pártok Magyarország nemzetközi helyzetéről külpolitikai lehetőségéről (1944–1947) V–VI/753
A POLGÁRI ELLENZÉK MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKÁJÁRÓL 1944 ÉS 1947 KÖZÖTT 779 A választójog szűkítésére vonatkozó javaslatok koalíciós pártközi tanácskozásokon születtek meg, így nem tekinthető véletlennek, hogy a törvényjavaslat vitáján — a nemzetgyűlés 1947. július 22-23-i ülésén — csak a párton kívüli, illetve polgári ellenzéki képviselők tettek bíráló megjegyzéseket az új javaslatra. Véleményük Vándor Ferenc megállapításával összegezhető: „Nekünk ellent kell mondanunk ennek a törvényjavaslatnak, mert mi ellene vagyunk minden korlátozásnak... Tiltakozunk a tömeg, magyar néptömegek kizárása ellen, mert nem lehet többé pótolni, ha egyszer elfordulnak a demokráciától és a demokratikus törekvésektől."7 5 Az új törvény — az 1947:XXII.tc.7 6 — kétségtelenül számottevően szűkítette a választók és választhatók körét. Az életbe léptetett korlátozások elsősorban a polgári ellenzék képviselőit és várható szavazóit sújtották. Szempontjukból nézve további akadályt jelentett az is, hogy új pártok indulását a törvény előzetes ajánlásokhoz kötötte, s egyúttal az országos lajstromon szétosztandó mandátumok tekintetében is előnyt biztosított a koalíciós pártoknak.77 A nemzetgyűlés feloszlatása után minden párt és politikai csoport figyelme az országgyűlési választásokra összpontosult. Az MKP vezetői nyíltan hangoztatták, hogy a kisgazdapártra mért csapással, a párt széthullásával a reakció még nem szűnt meg Magyarországon, de a baloldal helyzete, illetve választási kilátásai mindenesetre kedvezőbbé váltak. „Nekünk semmi kifogásunk nem lenne, ha még több párt indulna a választásokon — állapította meg Révai József a nagybudapesti pártbizottság 1947. július 23-i értekezletén —, ha sikerülne elérni azt, hogy a kisgazdapárt ne csak háromfelé bomoljon, hanem még egy újabb csoport válna le a kisgazdapártról."7 8 Az MKP ugyanis arra törekedett, hogy a polgári ellenzék erőit minél jobban szétforgálcsolja. Az új ellenzéki pártok fellépése ettől a szemponttól valóban kedvező helyzetet teremtett a baloldal számára. Közülük elsőként a Független Magyar Demokrata Párt (Balogh-párt) alakult még július második felében. „Hangsúlyozni kell — mondotta Balogh István, a kisgazdapárt korábbi főtitkára, a párt alapítója első nyilatkozatában —, hogy az új párt nem tagja a koalíciónak, de ez nem jelenti, hogy harcot hirdet a koalíció ellen. Ellenkezőleg, az új párt a koalíciónak konstruktív ellenzéke kíván lenni, kritikát gyakorol, de nem az ellenségeskedés kedvéért, hanem az építés szolgálatában."7 9 Az FMDP olyan „középpárt" kívánt lenni, amely, bár elutasította a szocializmust, de útját akarta állni a régi rend visszaállítására irányuló törekvéseknek is, a polgárság számára pedig az egyetlen és elfogadható alternatívát jelenti a népi demokratikus viszonyok között. Külpolitikai céljaiban a magyar állami függetlenség biztosítását kívánta a Szovjetunióval való őszinte bizalomra alapuló barátság megteremtésével. A dunavöl-75 Nemzetgyűlés Naplója, VIII. kötet. 504. o. 76 1947. év hatályos jogszabályai. Budapest, 1948. Grill Károly Kiadóvállalata. 84-89. o. 77 Az új választójogi törvény Sulyok Dezsőt és néhány társát is kizárta a választhatók köréből, ami nyilvánvalóvá tette, hogy a Magyar Szabadság Párt a jövőben már sem a nemzetgyűlésben, sem azon kívül nem töltheti be a koalíció polgári ellenzékének szerepét. Ezért a Magyar Szabadság Párt Politikai Tanácsa 1947. július 21-én kimondta a párt feloszlatását. 78 PI. Arch: 274/16-132. ο. 79 Magyar Nemzet, 1947. július 20.
