Századok – 1990
Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25
PÉNZTÖRTÉNETI PROBLÉMÁK A 14. SZÁZADBAN 73 lévő budai márka mellett helyi márkák is használatosak voltak: mindenekelőtt az erdélyi súly, amely 16/19 része volt a budainak (206,768 g), és ezért — a 19 prímszám lévén — igen nehéz volt átszámítani más súlyokra; továbbá a besztercei és a kolozsvári, amelyek súlyát nem ismerjük.19 6 A 14. század folyamán többféle próbálkozásnak lehetünk tanúi, amelyek az erdélyi és az anyaországi márkákat próbálták egységes számítási rendszerbe foglalni. A Nagy Lajos és Zsigmond korában használatos számítási pénzek főleg ennek az igyekezetnek köszönhették létüket. Azon a területen, amelyen a 13. században a magyar kereskedelmi márkát használták, tehát az ország nyugati felében, a pénzforgalom elterjedése többféle számítási pénz kialakulását hozta magával. Errefelé igen korán a penzaszámítás (Id. bővebben a 7b fejezetet) vált általánossá, azaz a márkát 40 dénáros penzákban számolták, a penzát pedig az országrész két szokásos pénznemében: a báni, ill. bécsi dénárokban. Emlékezzünk rá, hogy az 1280-as évek előtt vert „régi" bécsi dénárokból (1 d = 0,44542 g) kereken kettőt számítottak egy eredeti báni (friesachi) dénárra (1 d = 0,87692 g). Ezen az alapon keletkeztek 1272 előtt az 5 báni penzás és a 10 bécsi penzás márkák, majd 1272 után a 6 penzás, „baranyai" márka, amely 240 újabb báni dénárt (1 d = 0,73077 g) foglalt magába; mindhármat egyenértékűnek tekintették egy magyar kereskedelmi márkával: 5 báni penza = 200 régi báni d = 175,384 g 10 bécsi penza = 400 régi bécsi d = 178,168 g 6 baranyai penza = 240 újabb báni d = 175,384 g A fenti számítás csupán a penzaszámítás eredetét volt hivatott megvilágítani. Igen fontos hangsúlyozni, hogy mindezek a dénármárkák a 14. század folyamán számítási pénzként fungáltak, és eredeti ezüstértéküket elvesztették. Ez azt jelentette, hogy a helyi gyakorlatban 5, 6 vagy 10 penza hovatovább ugyanennyi (azaz rendre 200, 240, ill. 400) dénárt jelentett tetszés szerinti, általában „folyó" (pro tempore currens) — azaz éppen forgalomban levő — pénzben. Ebből alakult ki a 14. századra a báni dénárok garasszámítása. A friesachi és az eredeti, 1255—1272 között vert báni dénárokból öt volt egyenlő egy finom ezüst magyar pondussal.19 7 Az 1272 utáni újabb bániakból szintén öt ért egy közönséges magyar pondust.19 8 Miután a pondus helyébe országszerte a garas lépett, természetes volt, hogy a báni dénárok hazájában továbbra is öt dénárt számítsanak egy garasra. Ennek folytán az öt penzás szlavóniai márkát 40 számítási garassal (5 x 40 = 200), a hat penzás baranyait viszont 48 számítási garassal (5 χ 48) vették egyenlőnek, immár függetlenül a báni dénár súlyától.199 196 A besztercei márka esetleges súlyára nézve ld. alább a 264. jegyzetet. 197 5x0,87692=4,3846. 198 5x0,73077=3,6538. I9y Mint láttuk, az 1330-as évek végén Mikes bán 0,61384 g-os dénáraiból ugyanúgy öt ért egy garast (ez esetben egy magyar garast), mint a Baranyában forgó 0,5115 g-os királyi dénárokból. Ez utóbbi, kifejezetten számítási garast (eziistérték: 2,56 g) a pápai tizedszedők „bániakban számított garasnak" (grossus ... computando in banalibus) nevezik megkiilönböztetésúl a cseh és magyar garasoktól (Vat. I/l. 417).
