Századok – 1990
Tanulmányok - Izsák Lajos: A polgári ellenzéki pártok Magyarország nemzetközi helyzetéről külpolitikai lehetőségéről (1944–1947) V–VI/753
778 IZSÁK LAJOS gári ellenzék elleni harcot, amelynek során egyúttal a szabadságpártnak a politikai életből való kiszorítására, illetve szétzúzására törekszik. Kádár János a nemzetgyűlés 1947. március 27-i ülésén, vagyis egy héttel a korábban idézett Politikai Bizottsági állásfoglalás után, az MKP nevében a következőképpen összegezte véleményét a Magyar Szabadság Pártról: „Sulyokék szeretik időnként ellenzéknek nevezni magukat. Sulyokék politikájának azonban a tisztességes ellenzék szerepéhez és magatartásához semmi köze nincs. Az «ellenzék» nevet épp úgy bitorolják, mint ahogyan bitorolják pártjuk elnevezésében a «szabadság» szót. Sulyokék nem ellenzékei a koalíciónak, hanem tudatos ellenségei a magyar népnek és a magyar demokráciának." „Meg kell azonban mondanom — hangsúlyozta Kádár János — azt is, hogy a magyar munkásság mindenesetre el van szánva, hogy a fasizmust még a Sulyok-párt formájában sem fogja eltűrni Magyarországon." Még ha Sulyokékat túlzó is volt a fasizmus vádjával illetni, mindenesetre ebben az állásfoglalásban már benne volt az, hogy ha másképp nem, az MKP már nem kifejezetten politikai eszközök igénybevételével is megpróbálja a szabadságpártot a politikai életből eltávolítani. Sőt, Kádár János felszólalásából az is kiderült, hogy ha az eltávolítás esetleg komoly akadályokba ütközne, akkor az MKP újabb választások útján igyekszik majd tisztázni a politikai erőviszonyokat Magyarországon.7 3 A polgári ellenzéki pártok (Polgári Demokrata Párt, Demokrata Néppárt) nemzetgyűlési képviselői sem Sulyok javaslatával, sem Kádár János álláspontjával kapcsolatban nem nyilvánítottak véleményt. A parlamenti képviselettel nem rendelkező Magyar Radikális Párt viszont H. S. Truman amerikai elnök személyét és politikáját elemezve — közvetlenül Truman nevezetes, 1947. március 12-i kongresszusi üzenetének elhangzása után — arra figyelmeztette támogatóit és tagjait, hogy „a nemzetközi arénában két elsőrangú nagyhatalom maradt egyedül: a Szovjetunió és az Egyesült Államok. A Szovjetunió politikai és lélektani fegyverei megsokasodtak, s a szocializmus felé haladó világ tekintete és reménye a szocialista nagyhatalomban látja a fejlődés jövő irányítóját és képviselőjét. Az Egyesült Államok gazdasági ereje megsokszorozódott a világháború alatt. A fegyverek, amelyekkel a két óriás mérkőzik, tartalomban és összetételükben is különböznek, de hatásfokuk viszonylagos ereje a most folyó mérkőzésben derül ki".74 Magyarország nemzetközi helyzetének és jövőbeni külpolitikai orientációjának megítélésében a koalíció baloldala és a polgári ellenzék között meglévő különbségek a későbbi hetekben-hónapokban tovább mélyültek. Ez összefüggésben volt a nemzetközi helyzet tényleges alakulásával. A Truman-elv meghirdetése, majd 1947. májusi törvénybeiktatása; a görög-török „segélyprogram" megszavazása, a belga, a francia, majd az olasz kommunistáknak a koalíciós kormányokból — amerikai segédlettel — történő kiszorítása után a hazai baloldali erők az MKP-vel az élen — magukhoz ragadva a politikai kezdeményezést — Nagy Ferenc lemondatása, illetve külföldre távozása és a kisgazdapárt teljes széthullása után új választások megtartását követelte. Ezzel egyidőben a baloldal felvetette a választójog törvénymódosításának igényét is. 7J Nemzetgyűlés Naplója, VI. kötet: 1300-1311. o. 74 Haladás, 1947. március 20.
