Századok – 1990
Tanulmányok - Izsák Lajos: A polgári ellenzéki pártok Magyarország nemzetközi helyzetéről külpolitikai lehetőségéről (1944–1947) V–VI/753
A POLGÁRI ELLENZÉK MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKÁJÁRÓL 1944 ÉS 1947 KÖZÖTT 775 ból a célból, hogy a törvényhozás tiltakozzéék a béketervezet ellen és a világ népeitől kérjen Magyarország számára igazságos és méltányos békét. Sulyok alapjában véve három olyan problémát látott, amely Magyarországot különösen hátrányosan érinti a békekötésnél: 1. az ország területének további csökkentése, másképpen szólva a határok kérdése, 2. a magyar nemzetiségi lakosság jogai intézményes biztosításának hiánya, vagyis a kisebbségvédelmi kérdés, 3. az anyagi vonatkozású kötelezettségek, közelebbről a jóvátétel. Mindezekkel összefüggésben azt indítványozta, hogy a Nemzetgyűlés — függetlenül attól, hogy ki melyik oldalán, koalíció vagy ellenzék foglal helyet — emelkedjen most fel olyan magaslatra, „amilyen magaslatra egy nép fiainak a történelmi pillanatokban mindig fel kell emelkedniök, ha az a nép élni akar, és ha megvan benne az erő, a becsület és a tisztesség arra, hogy az élet jogát követelje magának. Feledjük el a pártkülönbségeket — mondotta Sulyok —, feledjük el azt, hogy szenvedélyek választanak el egymástól bennünket, korlátozzuk ezt a belpolitikára, de fogjuk meg egymás kezét, és egyöntetűen foglaljunk állást nem agresszívan, hanem méltóságteljesen és ennek a népnek a múltjához és jelenéhez méltóan az ellen az igazságtalanság ellen, amely velünk szemben Párizsban készül." Végül pedig azt hangsúlyozta: „Azért állottam fel, hogy kiáltó szó legyek, a nemzetgyűlés lelkiismerete legyek, és megindítsam azt az akciót, amit végre kell hajtanunk, ha nem akarjuk a történelem gyalázatát saját fejünkre kihívni." . A képviselők nagy többsége tetszéssel és egyetértéssel fogadta az elhangzottakat, ám a Nemzetgyűlés, arra való hivatkozással, hogy egy későbbi alkalmas időpontban vitassák meg, elnapolta ezt a javaslatot. A párizsi békekonferencia plénuma 1946. október 12-én szavazott a magyar békeszerződés-tervezet felett. Ez sem tudta azonban lezárni a békeszerződéssel kapcsolatos összes kérdést, így például már a békeszerződések „szövegezési" munkálatai is a Külügyminiszterek Tanácsának novemberi ülésszakára maradtak.6 6 A párizsi békeszerződés egyik legnagyobb hiányossága volt, hogy a békekonferencia nem döntött véglegesen a nemzeti kisebbségek jogait, további sorsát illetően, s így a békeszerződésekbe sem kerültek be olyan pontok, illetve határozatok, amelyek a nemzeti kisebbségek — ahogy erre különösen a polgári ellenzéki pártok képviselői korábban is sokszor felhívták a figyelmet — alapvető emberi jogainak tiszteletben tartására, polgári jogaik tekintetében pedig az egyenjogúság biztosítására kötelezték volna az érdekelt államokat. Magyarország szempontjából ez — a határokon kívül maradt több mint 3 millió magyar miatt is — alapvetően fontos lett volna. Gyöngyösi János külügyminiszter beszámolóját a párizsi békekonferenciáról a nemzetgyűlés külügyi bizottsága, a koalíció és a polgári ellenzék pártjai is „hallgatólagosan" vették tudomásul. Ez a magatartás nyilvánvalóan abból fakadt, hogy 1946 őszén még túlságosan közel voltak a békekonferencia eseményei, de jelentős szerepet játszott az is, hogy a pártok figyelmét újból, s egyre inkább a belpolitikai események kötötték le. Ezen események sorában külön is figyelemre méltó volt Sulyok Dezső pártjának hivatalos zászlóbontása 1946 novemberében. 65 Uo. 922-925. o. 66 Balogh Sándor: i.m.: 234-246. o.
