Századok – 1990
Tanulmányok - Izsák Lajos: A polgári ellenzéki pártok Magyarország nemzetközi helyzetéről külpolitikai lehetőségéről (1944–1947) V–VI/753
774 IZSÁK LAJOS sát követően — amelynek tulajdonképpen célja a magyar békecélok megismertetése és elfogadtatása volt —, Nagy Ferenc miniszterelnök csak a hazaérkezése után egy hónappal tartotta meg a nemzetgyűlésben külpolitikai beszámolóját. A Nagy Ferenc külpolitikai beszámolóját követő felszólalások többsége bírálta a kormányt — többek között azért is — mert képtelennek bizonyult arra, hogy a nagyhatalmak körében olyan pártfogót találjon, amely megfelelő súllyal képviselhette volna Magyarország érdekeit a párizsi tárgyalásokon. Eckhardt Sándor saját maga és a Demokrata Néppárt nevében kiemelte, hogy túl nagy örömmel nem tölti el mindaz, amit Nagy Ferenc beszámolójából a békekötési kilátásokra nézve megtudott. „Tudomásul kellett vennünk belőle — mondotta a DNP képviselője —, hogy a legyőzött álamok között azt a kiváltságos helyzetet foglaljuk el, hogy bár a legjobb indulattal foglalkoznak velünk — talán Németországot leszámítva —, a legrosszabb békét készítik elő számunkra." Eckhardt azt ajánlotta, hogy Franciaország felé is kellene fordulni, mint nagyhatalom felé, mert „ha Magyarország külpolitikai helyzetét úgy fogjuk fel, mint egy olyan országét, amelyen a világ hatalmas nemzeteinek politikája harmonikusan találkozhatik, akkor mi a mi kis bárkánkat nyugodtan hozzáköthetjük a nagy francia hajóhoz, mert menetirányunk ezzel nem változik, hiszen Franciaország, mint nagyhatalom, mindenkor a nemzetek és népek megbékélésének politikáját szolgálja". A magyar külpolitika felülvizsgálásának szükségességét a felszólaló képviselők közül egyedül Sulyok Dezső, a Magyar Szabadság Párt elnöke vetette fel. Sulyok július 26-i felszólalásában — két nappal a Magyar Szabadság Párt parlamenti bemutatkozása után — azt is megfogalmazta, hogy szerinte az országnak milyen külpolitikai orientációt kellene követnie. Ennek elsőrendű célja, hogy a nemzetgyűlés deklarálja „Magyarország semlegességét". „Mi tehát a jövő politikánkból egyszer s mindenkorra ki akaijuk zárni a háborút, mint az ügyek elintézésének eszközét" — mondotta Sulyok. „Semlegesek és békések akarunk maradni mindenkivel szemben. Nem vagyunk tehát háborús uszítók, ellenkezőleg: a fenntartás nélküli békepolitikát hirdetjük. Ennek további folyománya az, hogy nem akarunk többé soha senkinek a csatlósa lenni. Nem akarunk uszályhordozója lenni egyetlen nagyhatalomnak sem. Minden nagyhatalommal szemben fenntartás nélküli tiszta békevágy és lojalitás tölt el bennünket. Egy szalmaszálat sem kívánunk érdekeik útjára tenni, de nem akarunk érdekeik végrehajtó közegeivé sem aljasodni." Sulyok ezzel együtt síkraszállt az egységes Európa megteremtésének gondolata mellett is, amelynek célja szerinte az lenne, hogy a „három nagy" mellett — és nem ellenük — olyan „negyedik" világpolitikai tényezővé váljon, ami a világpolitika szekerében a hiányzó „negyedik kereket" jelentené.64 A békeszerződés-tervezet nyilvánosságra hozatala után is a Magyar Szabadság Párt volt az, amely a nagyfokú tömegelégedetlenséget is felhasználva, a legélesebben bírálta annak várható intézkedéseit. 1946. augusztus 8-án Sulyok Dezső, a párt elnöke nemzetgyűlési felszólalásában javasolta a békeszerződés-tervezet megvitatását ab-6-1 Nemzetgyűlés Naplója. II. kötet. 633-534. o. 64 Uo. 515-519. o.
