Századok – 1990
Tanulmányok - Izsák Lajos: A polgári ellenzéki pártok Magyarország nemzetközi helyzetéről külpolitikai lehetőségéről (1944–1947) V–VI/753
A POLGÁRI ELLENZÉK MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKÁJÁRÓL 1944 ÉS 1947 KÖZÖTT 769 A Polgári Demokrata Párt békeelőkészítő programja inkább a kisgazdapárt „vonalán" haladt, a MRP-é viszont a baloldali pártokéhoz állt közelebb. Kemény István, a PDP külpolitikai szakértője már 1946 januárjában felvetette és egyúttal sürgette is, hogy a kormány minél hamarabb alakítsa ki békeelőkészítő prgramját, és a koalíció pártjai egyeztessék közös elképzeléseiket ebben a tekintetben. Kemény körvonalazta egyúttal a PDP álláspontját is. Véleménye szerint Magyarországnak „nagy illúziói" nem lehetnek a békekötést illetően, de ez még nem jelenti azt, hogy le kell mondani a magyar nép jogos igényeiről. Sőt, ezeket az igényeket mind a békeelőkészítés kapcsán, mind pedig a békekonferencián kifejezésre kell juttatni. „Az a törekvés, hogy egy ország, egy nép elemi életfeltételeit biztosítsuk, még nem sovinizmus — mondotta Kemény István. — Hiába akarjuk a háború utáni új világot a határok spiritualizálásával, Európai Egyesült Álamokkal, vagy más hasonló, szép és ideális elgondolásokkal megteremteni, amíg a többi országban, főként azokban a környező államokban, amelyekkel elsősorban kell majd kívánságainkat összeegyeztetnünk, továbbra is változatlanul napirenden tartják a határok kérdését és az egyéb területi problémákat, addig mi nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy mindezek a kérdések «másodrendű fontosságúak». A jövőre nézve pedig nem lehet vállalni, hogy a magyar nép kívánságai iránt ennek a rendszernek (értsd: a magyar demokráciának — I. L.) nincs megfelelő érzése, éppen a magyar demokrácia jut a legsúlyosabb válságba, „ha a békefeltételek ezen a területen a normális élet lehetőségeit, az erőgyűjtés módját és feltételeit meg nem teremtik".50 Ε koncepciónak megfelelően a PDP egy ideig nem zárkózott el — Csehszlovákia és Románia tekintetében — a határkiigazítás lehetőségétől sem. A Magyar Radikális Párt most már a realitásokkal jobban számolt, mint korábban, s ezért az „igazságos revízió gondolatát" feladva a békeelőkészítés időszakában a szomszédos országokban élő magyar kisebbség védelmének felvetését helyezte előtérbe, ezt tűzte ki békecélként, erre építette békeelőkészítő programját, s ezt ajánlotta a kormány figyelmébe is. Az MRP Elnöki Tanácsa, a fővárosi pártszervezetek tagjaival, pontosabban azok bevonásával 1946. április 7-én és 14-én tárgyalta meg a párt békeelőkészítő programját, és fogadott el határozatokat a békecélokat illetően."1 A tanácskozások fő témája a nemzeti kisebbségek kérdése volt. A vita résztvevői egybehangzóan azon a véleményen voltak, hogy a magyar kormánynak legfőbb érdeke a békecélok megfogalmazásakor az lehet, hogy területi és etnikai rendezéstől függetlenül felveti a szomszédos országokban élő magyar kisebbség sorsát, és az ENSZ alapokmányában lefektetett jogokat megpróbálja részükre biztosítani. „A Magyar Radikális Párt Jászi Oszkár és Károlyi Mihály tiszta, sovinizmustól mentes nemzetiségi megbékélési politikájának letéteményese — olvasható a tanácskozásról kiadott közleményben —, s hivatott ezt a munkát megkezdeni és a kérdést ébrentartani."52 Az értekezlet határozatát megküldték Nagy Ferenc miniszterelnöknek is, s ebben már az MRP konkrét békecéljait is megfogalmazták. Javasolták, hogy a kormány lépjen kész tervezettel a békekonferencia elé a nemzeti kisebbségek védelme érdekében. Dolgoz-50 Világ, 1946. január 18. 51 Haladás, 1946. április 11. 52 Haladás, 1946. április 17.
