Századok – 1990
Tanulmányok - Izsák Lajos: A polgári ellenzéki pártok Magyarország nemzetközi helyzetéről külpolitikai lehetőségéről (1944–1947) V–VI/753
770 IZSÁK LAJOS za ki az ENSZ alapokmányának szellemében az új rendszerű nemzetközi kisebbségvédelem anyagi és alaki jogszabályait mindazoknak a tanulságoknak a figyelembevételével, amelyek annak idején csődbe juttatták a Népszövetség kisebbségvédelmi gyakorlatát. „Kívánatosnak tartja a Magyar Radikális Párt — szögezte le az értekezlet határozata —, hogy a hárommilliós kisebbségi magyarság számára megteremtessék az önkormányzati jog, amelynek keretében a politikai, gazdasági és kulturális jogegyenlőséget biztosítottnak lehet tekinteni." A határozat a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a hazai nemzeti kisebbségeknek is ugyanolyan jogokat kell biztosítani, mint amilyen jogokat a magyar kisebbség számára a kormányzat a békekonferenciától és más kormányoktól követel. Az MRP határozata kifejezésre juttatta a pártnak azt az igényét is, hogy a kormány, illetve a miniszterelnök tájékoztassa a széles közvéleményt a kormány békeelőkészítő munkájáról és programjáról. Végül a béke gazdasági előkészítése ügyében az MRP határozata azt emelte ki, hogy véleményük szerint „Magyarország gazdasági tekintetben a békekonferenciára nem vihet mást, mint annak hangoztatását, hogy nincsenek elzárkózást törekvései... Külön kiemelendőnek tértjük azt — szögezte le a határozat —, hogy Magyarország semmi olyan gazdasági blokkban, amelynek éle van akár Kelet, akár Nyugat felé, s amelynek az a tendenciája, hogy imperialista természetű nagy gazdasági egységet hozzon létre, nem hajlandó résztvenni".53 1946. május 7-én foglalkozott a négy nagyhatalom külgyminisztereinek párizsi értekezlete a magyar békeszerződés tervezetével. A Párizsból érkező hírek — az 1937-es határok visszaállítása — arra késztette a koalíciós pártokat, hogy még a korábbiaknál is jóval körültekintőbben elemezzék és vizsgálják felül álláspontjukat a magyar békekilátások szempontjából. A baloldali pártok, közülük is elsősorban az MKP, ezután a kisebbségi jogok biztosításának elérésére összpontosították figyelmüket és erejüket. A kisgazdapárt viszont továbbra sem mondott le a területi kérdések felvetéséről, sőt, inkább ennek megoldásáért szállt síkra, és azt állította előtérbe. A párton kívüli Sulyok Dezső, az ellenzék „szóvivője" odáig ment, hogy követelte a kormány lemondását a párizsi döntés elleni tiltakozásul.5 4 A Magyar Radikális Párt, korábbi álláspontjához hasonlóan, a Külügyminiszterek Tanácsának május 7-i állásfoglalása után is annak a véleményének adott hangot, hogy továbbra sem szabad lemondani a magyar kisebbségek jogainak biztosításáról. „S ba most területi ábrándjaink össze is zsugorodnak — szögezte le Zsolt Béla május végén az MRP nevében —, mégis nem kételkedünk benne, hogy a határainkon kívül élő magyarság ügye előbb-utóbb a világ demokráciájának kontrollja alá kerül, mert nem lehet addig nemzetközi demokratikus rendről beszélni, amíg akármelyik országban a közszabadságokhoz, a munkához és műveltséghez való jog akár az uralkodóosztályok, akár az uralkodó fajták kiváltsága marad, mégha azok a többségi elv alapján uralkodnak is." Zsolt Béla reményét fejezte ki atekintetben is, hogy Magyarország most már valószínű tagja lesz az ENSZ-nek, ahol formailag egyenrangú partnere lesz a világ kis és nagy nemzeteinek. „Kapunk egy esélyt — írta cikkében —, Haladás, 1946. április 25. és május 2. 54 Balogh Sándor: i.m.: 192-187. o.
