Századok – 1990
Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25
72 ENGEL PÁL 50 garasos M 50 cseh garas ( Ι329-42)=3/4 magyar M=175,385 g. 4x50 királyi báni (Ι323-)=8χ50 kis d. (1330)=2/3 budai M=163,69 g. 50 magyar garas ( 1329-36)=5/8 budai M=kb. 3/4 erdélyi M= 153,461 g. 50 új garas (1344-)=5/8 magyar M=146,15 g. 48 garasos M 48 cseh garas ( 1320-42)=4/5 kassai M= 168,369 g. 48 régi magyar garas (1329—36)=7/IO kassai M=147,32 g. 48 új garas (1344-)=7/10 szepesi M=2/3 kassai M=140,308 g. 40 garasos M 40 cseh garas=3/5 magyar M= 140,308 g. 40 régi magyar garas( 1329-36)= 1/2 budai M=122,77 g. 6x40 széles bécsi d.(1332-37)=l bécsi dénárfont= 126,28 g. Bécsi dénárft 240 régi bécsi d.(1280 előtt)i 106,90 g. 240 széles bécsi d.(1280 k.-1380)=9/20 bécsi M= 126,28 g. Kováts által megfigyelt négy piackörzet helyén a pénzforgalom kialakulása előtt még nem a budai márka dívott, hanem a 233,8 g-os magyar márka kereskedelmi, ill .finom ezüst változata. A kereskedelmi márkát Budán a márkasúly 4/5-ének számolták, de Szűcs Jenő kimutatta, hogy ez a számítás nem volt általános. Erdélyben például 6 finom ezüst lat 8 közönséges ezüst lattal völt egyenértékű, azaz a közönséges (kereskedelmi) márka az ezüst márka 3/4 részét érte.194 A számítási pénzek vizsgálatából kitűnik, hogy hasonló volt a helyzet a magyar márkával is. A magyar kereskedelmi (közönséges, fizető) márka is 3/4 részét jelentette a 233,8 g-os márkának, azaz pontosan 175,3841 g ezüstöt képviselt. Mivel a márka 48 pondusból állt, egy közönséges magyar pondus ezüstsúlya 3,6538 g volt.195 Ez a márka főként az ország nyugati felében volt használatos. Keleten inkább a finom magyar ezüstmárkával volt szokás fizetni, amely 9/10-e volt a 233,8 g-os márkának, tehát eredetileg egy márka „tizedik égetésü" ezüstöt jelentett és az ezüstsúlya 210,4609 g volt Ez egyúttal 6/7 részét tette ki a budai márkának, és a 14. század folyamán kassai márka néven emlegették. Ennek egy pondusa 4,3846 g ezüstnek felelt meg. A pénzforgalom tekintetében is különleges helyzetű országrész volt Erdély. Az itteni viszonyokat az a körülmény tette bonyolulttá, hogy a magyar és a terjedőben 194 Szűcs i. m. 603—604. <3 egyébként Hóman nyomán úgy véli, hogy a finom ezüst márka Erdélyben a márka 9/10-ét, a közönséges márka pedig ennek 3/4-ét (azaz a teljes márkasúly 0,675 részét, kereken 2/3-át) jelentette. Az általa idézett forrás szerint azonban láthatóan 16 és 12 latos márkáról, azaz teljes súlyú márkáról és annak 3/4 részéről volt szó. Mindamellett Szícsnek igaza lehet abban, hogy az erdélyi márkának volt egy „még teljesebb", 1/9- del nagyobb súlyú változata, amely tehát nem 206,77, hanem 229,74 g-os volt. Erre egy Nagyszebenben talált bronzsúly is utal (vö. fent a 24. jegyzetet). Ezt a márkát azonban tudtunkkal nem használták az ezüstforgalomban, adat legalább is nincs rá. 195 Ez volt a sajátképpen· pondus, a magyarországi „fizetőpondus", s mintegy magától értetődőn számol vele a kamara 1335-ben is, 25 akkori dénárt véve 3 pondusnak (DRH. 87: tria pondéra eorundem novorum parvorum denariorum nostrorum, videlicet 25 denarios parvos, 3x3,6538=25x0,43846=10,96 g).
