Századok – 1990
Tanulmányok - Izsák Lajos: A polgári ellenzéki pártok Magyarország nemzetközi helyzetéről külpolitikai lehetőségéről (1944–1947) V–VI/753
768 IZSÁK LAJOS keszerződések előkészítésében. A kudarccal végződött londoni külügyminiszteri értekezlet után az MRP külpolitikai szakértője mégis annak a véleményének adott kifejezést, hogy azért nem szükségtelen, ha már most, vagyis 1945. október elején, a tények alapos megvizsgálása után megkíséreljük összefoglalni azokat a célokat, amelyeket Magyarország a londoni konferencia és a végleges békeértekezlet következményeként elérni remél és óhajt. Ezzel összefüggésben az MRP a politikai pártok közül az elsők között hívta fel a figyelmet arra, hogy hazánk a második világháborúból vesztesként került ki, aminek következményeit a jövőben majd viselnie kell. A békeszerződések méltányossága ugyanis kizárólag a szövetséges és győztes nagyhatalmak jóindulatától és józan belátásától függ. A magyar külpolitikának szembe kell néznie a tényekkel, és végre reálpolitikát kell csinálnia. Melyek ezek a tények? Magyarország elsőrendű érdeke, hogy a szomszédos győztes nagyhatalom, a Szovjetunió bizalmát kiérdemelje, s vele a jövőben szoros baráti viszony megteremtésére törekedjen. Hasonlóképpen nem szabad téves képet alkotni a nyugati demokráciák mibenlétéről és erejéről. Le kell tudni mondani a revíziós politikáról, és ki kell küszöbölni azokat az okokat, amelyek a szomszédainkkal való együttműködést megnehezítik. Velük szemben, történelmi indokok helyett az egyedüli érvelés az etnikai, a nemzetiségi elv lehet, s „ez az a pont, ahol a magyar békecélok párhuzamosan haladhatnak egy részleges és igazságos revízió gondolatával. Mert a revízióról való lemondás természetesen nem jeenti azt, hogy igazságosnak ismerjünk el olyan határmegvonást északi és délkeleti szomszédunk irányában, amely esetleg túlnyomóan magyar többségű területeket csatolna el tőlünk", de ezzel együtt a cikkíró felvetette azt is, hogy a demokratikus elveknek megfelelően nem lenne semmi kifogás az ellen sem, ha „ezeken a területeken népszavazás dönti el a hovatartozás kérdését". Az MRP célkitűzésében felmerült a lakosságcsere lehetőségének gondolata is, ha az önkéntesen történik, és tiszteletben tartják a humanizmus elveit. Mindezeken kívül az MRP a majdan összeülő békekonferenciától azt remélte, hogy Magyarország véglegesen és végérvényesen visszatérhet a demokratikus nemzetek közösségébe, és helyzetének megfelelően ismét tényezője lehet a nemzetközi életnek, és a „béke megszilárdításához minél előbb teljes erejével hozzájárulhat".48 A Polgári Demokrata Párt néhány hónappal később, 1946 első napjaiban foglalkozott a békekötésre való felkészülés problémájával, s arra hívta fel a figyelmet, hogy „a béke és annak feltételei nem lesznek mások, mint ítélet arról, hogy mit tettünk a német őrület ellen, mennyire tudtunk a fasizmus mákonyának ellenállni, és mily mértékig nyújtottunk az üldözötteknek segítséget".49 Ezért fel kell tárni, és a nemzetközi közvélemény tudomására kell hozni mindent, amit az ország, illetve a lakosság, elsősorban természetesen a polgárság a negyedszázados ellenforradalmi rendszerben a németellenes vonalon tett. Az elvárásokon, illetve a múlt feltárásán túl azonban a konkrét békecélokat illetően a polgári ellenzék pártjai is lényegében csak a koalíciós pártokkal egyidőben, 1946 tavaszán körvonalazták és fogalmazták meg elképzeléseiket és követeléseiket. 48 Haladás, 1945. október 1. 49 Világ, 1946. január 3.
