Századok – 1990

Tanulmányok - Izsák Lajos: A polgári ellenzéki pártok Magyarország nemzetközi helyzetéről külpolitikai lehetőségéről (1944–1947) V–VI/753

A POLGÁRI ELLENZÉK MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKÁJÁRÓL 1944 ÉS 1947 KÖZÖTT 765 szerítsék — írta a Világ már 1945 augusztusában — ...a trianoni határokon túl zárt tömegekben élő magyarság életérdekeit alapjában megrendítő tömeges kiutasítások, amelyek már a csehszlovák államhatalom helyreállításával megkezdődtek —, ma is folytatódnak, jóllehet a potsdami értekezlet a németek kitelepítésével is leszögezte azt az óhaját, hogy a további döntésig a kiutasításokat függesszék fel. Ez az óhaj a szlovákiai magyarokra vonatkozólag annál inkább érvényes, mert hiszen a potsdami határozatok a magyarok kitelepítését meg sem említik."3

9 Mégis, újabb és újabb diszkriminációs intézkedések láttak napvilágot. Magyarok által lakott területeken nem lehetett nemzeti bizottságot alakítani, ha netán megalakult, fel kellett oszlatni, magyarok nem lehettek sem politikai pártnak, sem tömegszervezetnek tagjai, a magyar nemzetiségűek tulajdonában lévő kis- és középüzemek „nemzeti gondnokság" alá kerültek. Magyar nyelvű iskolák nem nyithatták ki kapuikat, a vegyes lakosságú településeken és városokban a magyar nemzetiségű lakosság — családi otthonán kívül — sehol nem beszélhetett anyanyelvén... stb. „Kitelepítésem és a magyar társaim kiutasítása előtt három nappal négy szlovák legény, a hírhedt Hlinka-gárda tagjai elhurcoltak a lakásomról — számolt be 1945 szeptemberében Csehszlovákiából történt távozásának körülményeiről a PDP lapjában egy losonci születésű, vagyis őslakó volt magyar kereskedő. — A járásbíróság fogházába viltek. Ott összetalálkoztam azokkal a magyarokkal, akik az előző napokban tűntek el váratlanul a lakásukról, és akiknek otthonát, akkor már tudtuk, elhurcolásuk után azonnal lepecsételték. Tudtam, rám is ez vár. Nem is csalódtam. Tíznapi fogság után elővezettek, s egy rendőrtisztviselő azt kérdezte: «Kezdhetjük a kihallgatást?...» A rendőrtiszt asztalán hangulatkeltésül gumibotok hevertek előkészítve. Hátam mögött ott állt két Hlinka-gárdista. Mielőtt válaszolhattam volna, ez volt a következő kérdés: Választhat a kihallgatás, vagy a sürgős távozás között."40

Az ehhez hasonló kihallgatásokon és távozásokon túl vagyonelkobzásra, birtokelkobzásra, sőt, internálótáborokba hurcolásra került sor, melynek következtében az említett losonci polgárokhoz hasonlóan már 1945-ben több ezren elhagyták Csehszlovákiát. Sokan közülük ténylegesen őslakói voltak annak a földnek, amelyről távozniuk kellett. A magyar kormány — a koalíciós pártokkal egyetértésben — több ízben is a szövetséges nagyhatalmakhoz fordult, hogy védelmet kérjen a csehszlovákiai magyarok számára, de ott nem talált megértésre, kitérő, vagy elutasító választ kapott. Zsolt Béla, az MRP egyik vezetője, akinek hivatalos kormány-, illetve pártkapcsolatai nem voltak, a Haladás vezércikkében intézett levelet Eduárd BeneShez, a Csehszlovák Köztársaság elnökéhez. „Ellenségei voltunk a revizionizmusnak, amely a történelmi határok helyreállításának programjával a feudalizmus tízezer holdjait, a bürokraták basastallumait s az ipar és mezőgazdaság olcsóbb munkaerejét akarta visszahódítani — állapítja meg a múltra nézve Zsolt Béla — ...ám azzal, hogy felszámoltuk a történelmi határok ábrándját és imperialista programját, egyetlen pillanatra sem fogadtuk el azt az álláspontot, hogy a türelmetlen és igazságtalan kisebbségi politika bűnei kisebb bűnök, ha nem magyar szolgabírák és csendőrök, hanem csehszlovák hatóságok követik el. Még kevésbé akartuk azt dokumentálni, hogy nem ragaszkodunk min-Világ, 1945. augusztus 25. 40

Világ, 1945. szeptember 26.