Századok – 1990
Tanulmányok - Izsák Lajos: A polgári ellenzéki pártok Magyarország nemzetközi helyzetéről külpolitikai lehetőségéről (1944–1947) V–VI/753
758 IZSÁK LAJOS lóságot helyesen felismerve, jogos érdekét össze akarja egyeztetni az új idők követelményeivel. Aki belátta, hogy a haladás feltartóztathatatlan, s útja a mind nagyobb szociális igazságosság, a jövedelmek aránytalanságának fokozatos kiegyenlítődése, a dolgozók jólétének növelése felé vezet."14 A program a párt külpolitikai célkitűzéseit illetően abból indult ki, hogy a Szovjetunió és az angolszász nagyhatalmak fasizmus feletti győzelme egy új történelmi korszak kezdetét jelenti. Magyarország érdeke ebben a helyzetben azt követeli, hogy a szövetségesek további együttműködése tartós és szilárd legyen. Rövidlátó az, aki a győztes nagyhatalmak közötti ellentétek kiéleződésére számít. Társadalmi felfogásuk és gazdasági érdekekik ellentéteinek ugyanis nem újabb háborúban, hanem a tárgyalóasztalnál kell kiegyenlítődniük, illetve megoldódniuk. Ezt kell akarni, és ezt kell támogatni az emberiség vezetőinek országra, pártállásra való tekintet nélkül. Az MRP ezzel együtt — hasonlóan az SZDP és PDP korabeli álláspontjához — azt az álláspontot vallotta magáénak, hogy hazánk nem lehet nagyhatalmi érdekek „csatatere", Magyarország ezután „ne ütközőpont, hanem híd legyen Nyugat és Kelet között". Békét akar a világ valamennyi nemzete közt, és szellemi közeledést a szövetséges nagyhatalmak népeihez, valamint lojális gazdasági együttműködést. A szomszédos országokkal is őszinte megegyezést és „végleges békét" hirdetett az MRP, amelynek megvalósítása a nemzeti kisebbségek kölcsönös védelme alapján lehetséges. „Mi, akik már évtizedekkel ezelőtt egyenjogúságot követeltünk a régi Magyarország valamennyi nemzetisége számára — szögezte le az MRP programja —, megszereztük az erkölcsi jogosultságot arra, hogy ugyanezt követeljük szomszédainktól is a területükön élő magyarsággal szemben. Az emberiség és a demokrácia nevében követeljük az ellenük irányuló reakciós soviniszta üldözés megszüntetését."15 1945 elején különböző elnevezéssel (Magyar Hazafiak Szabadság Szövetsége, Liberális Demokrata és Radikális Párt, Magyar Földműves Párt, Független Szocialista Néppárt, Magyar Köztársasági Párt stb.) más kisebb-nagyobb csoportok is megpróbáltak polgári ellenzéki pártot szervezni. Ezek többsége a megalakulással, esetleg rövidebb, néhány pontos program megfogalmazásával be is fejezte tevékenységét. Közülük — témánk szempontjából — csupán a Független Szocialista Néppárt egyik programpontja érdemel említést. Ezt a „pártot" Lukáts Elemér — Peidl Gyula volt miniszterelnök veje — 1945 februárjában „alapította", s 21 pontos programjában a külpolitikában „tökéletes és teljes szakítást" kívánt a német orientációval, együttműködést a nagyhatalmakkal, és gazdasági úniót „Ausztriával, Csehszlovákiával, Jugoszláviával és Romániával a kossuthi elgondolások alapján". Ugyanakkor fontosnak tartották kiemelni azt is, hgy az ország külpolitikai irányvonalának „alkalmazkodni" kell a nyugati demokráciák politikájához és „kulturális törekvéseihez a humanizmus alapján".1 Ez a párt azonban nem kapott „működési engedélyt". Voltak viszont olyanok is, mint a Magyar Köztársasági Párt és a Kossuth Párt, akik még 1945 tava-14 A Magyar Radikális Párt programja. Budapest, 1945. 4. o. 15 Uo. 6. o. 16 PI. Arch. 274/7-236.
