Századok – 1990
Tanulmányok - Izsák Lajos: A polgári ellenzéki pártok Magyarország nemzetközi helyzetéről külpolitikai lehetőségéről (1944–1947) V–VI/753
A POLGÁRI ELLENZÉK MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKÁJÁRÓL 1944 ÉS 1947 KÖZÖTT 757 zetői is. Ezt a párlot még 1944 novemberében alakította meg illegálisan Csécsy Imre Budapesten. A pártalakítás azonban kezdetben csak Csécsy szűkebb baráti körére terjedt ki, majd 1945 márciusában megjelent a pártalakulásról szóló közlemény, amely a radikálisok jövőbeni elképzeléseit is tartalmazta. Ez nemcsak elfogadta a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programját, hanem a gyakorlatban is „szorosan együtt kívánt működni" a koalícióba tömörült demokratikus pártokkal.1 0 A párt szervezése és hivatalos elismertetése azonban igen lassan haladt. Csécsyék 1945 tavaszán és nyarán is több kísérletet tettek arra, hogy a Magyar Radikális Párt is hivatalosan elismert, „bevett" párt legyen. így 1945 áprilisában felkeresték Rákosi Mátyást, az MKP főtitkárát is, akinek — Csécsy Imre feljegyzése szerint — „egyik aggálya az, hogy előkelő, zártkörű társaság leszünk, ahol a tagok nagyon jól fogják érezni magukat magukhoz hasonló intellektuelek között, de tömegeik nem lesznek, és így akcióképtelenek leszünk."1 1 Nem kaptak támogatást a koalíció többi tagjától sem, így indulási kísérletük sikertelen maradt. A Magyar Radikális Párt „hivatalos" elismerésére csak 1945 szeptemberében került sor, de már a koalíción kívüliek, a polgári ellenzék táborában. Kívülállásukat azzal indokolták, hogy nem a hatalomban, hanem a felelősségben kívánnak osztozni a többi párttal. Zsolt Béla, aki — Csécsy mellet — az MRP másik vezető egyénisége lett, arra a kérdésre, hogy mi választja el pártját a koalíció többi pártjától, a következő választ adta: „A demokráciában nem lehetnek kiváltságos osztályok, és ezért szerintünk egyetlen osztály sem értelmezheti és alkalmazhatja olyan módon, hogy neki jusson belőle több, mert ez a többlet mások rovására megy. Ez választ el bennünket a polgári pártoktól, és ezért nem csatlakozunk a munkáspártokhoz sem."12 Csécsy és Zsolt mellett Fenyő Miksa is kísérletet tett arra, hogy kijelölje az MRP helyét a politikai életben. Ő a rideg, dogmatizmus nélküli elveknek tulajdonított „praedomináns" szerepet az MRP életében és tevékenységében. Azt ugyan magától értetődőnek tekintette, hogy a pártnak keményen antifasisztának kell lennie, de anélkül, hogy „az üldözés politikáját e párt sarkalatos programjává avatná". Fenyő azt hangsúlyozta, hogy „a szellem függetlenségét kell vallania, és a függetlenségi gondolatnak kell elvinnie ezt a pártot az egyén jogainak megvédéséhez. A szociális igazságtevést, mely a gondolat szabadságának, az egyén jogai megvédésének eszméi mellett a Radikális Párt kategorikus parancsai közé tartozik, senki erélyesebben nem követeli, mint ez a párt.".13 A baloldali ellenzéki MRP 1945 őszén nyilvánosságra hozott programjában a Jászi Oszkár alapította Országos Polgári Radikális Párt egyenes utódjának vallotta magát, s a párt történelmi múltját — Ady Endre, Jászi Oszkár és Vámbéry Rusztem szellemi útmutatásait — továbbra is megtartva azt vallotta, hogy ma már nem a polgári demokráciáért, hanem a „radikális demokrácia" megvalósításáért kell harcolni. Ebben a harcban az MRP elsősorban a „dolgozó értelmiségre" kíván támaszkodni, de számít „minden értelmes kisiparosra, kereskedőre, gyárosra, vállalkozóra, aki a va-10 Népszava, 1945. március 7. 11 Országos Széchenyi Könyvlár, Kézirattár. Csécsy- hagyaték. 12 Haladás, 1945. október 1. 13 Haladás, 1945. október 6.
