Századok – 1990

Tanulmányok - Izsák Lajos: A polgári ellenzéki pártok Magyarország nemzetközi helyzetéről külpolitikai lehetőségéről (1944–1947) V–VI/753

754 IZSÁK LAJOS sősorban itt, valamint sajtójuk hasábjain fejtették ki véleményüket és állásfoglalásukat az ország nemzetközi helyzetét, külpolitikai orientációját és lehetőségeit illetően is. I. 1944 végének történelmi sorsfordulóján, a „szegedi kézfogón" a polgárság egyik szószólójaként a Polgári Demokrata Párt jelentkezett a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front bölcsőjénél. A PDP az MNFF programjának jegyében azonban kezdettől fogva nem általában a polgárságot, hanem annak a „haladó" részét akarta maga mögé felsorakoztatni. „A haladó szellemű polgárságot kérjük — olvasható a párt országos elnökségének egyik felhívásában — jöjjenek és valljanak színt. Akarnak-e új Magyarországot? Akarnak-e ebben helyet biztosítani az értelmiségnek? Akarnak-e részt venni az építési munkában tudásuknak, szorgalmuknak és jelentőségüknek megfelelő súllyal?"1 A felhívásból azonban nem derül ki, hogy a párt az egész polgárságot, vagyis a burzsoáziát, illetőleg a polgári értelmiséget hívta-e zászlaja alá. Örley Zoltán, a párt alelnöke — a fentebbi állásfoglalással csaknem egyidőben — a PDP hivatását abban jelölte meg, hogy „a Polgári Demokrata Párt az a talpalatnyi hely, ahol a polgárság, a haladó értelmiség a lábát az életben megvetheti".2 A „haladó" polgárságnak, értelmiségnek a párt soraiba való toborzását azonban már az indulásnál megnehezítette a párt személyi összetétele és világnézeti heterogenitása mellett olyan tényező is, mint az, hogy a pártban különböző érdekeltségű csoportok és rétegek kezdtek tevékenykedni már az MNFF-hez való csatlakozás (1944. december 2.) idején, továbbá az is, hogy a párttagság két központ — Debrecen és Budapest — körül kezdett gyülekezni. Az ötvenezer fős taglétszám jobbára (többségében) fővárosi és vidéki orvosok, ügyvédek, bírák, egyetemi tanárok, nagy- és kiskereskedők soraiból, valamint az ellenforradalmi rendszer egykori konzervatív, polgári vezető tisztviselőinek egy részéből, elsősorban azokból, akik gróf Teleki Géza köréhez és környezetéhez tartoztak, került ki. 1945. áprilisában Teleki személyében a párt azonban szerencsétlenül választott elnököt. Telekit ugyanis a baloldali erők, mindenekelőtt az MKP már 1945 tavaszától élesen bírálta és támadta, sőt, a Teleki elleni fellépéssel egyidőben felvetődött a PDP háttérbeszorítása a koalíción belül is. A PDP elleai erőteljesebb támadásokra az MKP 1945. május 20-21-én megtartott konferenciáján, illetve az után került sor. A konferencián elfogadott határozat kimondta: „Az országos pártértekezlet utasítja... a párt vezetőségét, hogy politikájának tengelyévé a jövőben is a demokratikus erők szoros együttműködését tegye. Mélyítse el és szilárdítsa meg a munkás- egységfrontot, a Szociáldemokrata Párttal való szoros együttműködést... Működjön szorosan együtt a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front többi pártjával is, a Független Kisgazdapárttal és a Nemzeti Parasztpárttal."3 Ez az állás-1 Világ, 1945. május 14. 2 Világ, 1945. jdlius 5. 3 A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai 1944-1948. Kossuth Könyvkiadó, 1967. 82. o.